E júliusi szép napokban, útra kelünk a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral egy magyarországi missziós útra! Szentéletű Márton Áront, Erdély nagy püspökét hívjuk magunkkal, hogy segítsen az általa megfogalmazott szent célt valóra váltani!

"A nemzet kultúrájában él - tanítja a nagy püspök -  akul­tú­ra ál­ta­lá­nos meg­ha­tá­ro­zás sze­rint az a tör­té­ne­ti ered­mény, amit em­be­ri erő­fe­szí­tés a négy ab­szo­lút ér­ték­nek: az igaz­nak, szép­nek, jó­nak és is­te­ni­nek a tar­tal­má­ból meg­fo­gott és meg­va­ló­sí­tott." Ezért nem sopánkodni akarunk a világ sebeit látva, nem siránkozni fogunk a sok - sok nyilvánvaló veszély közepette, hanem gyermekeinkkel csodaszépen énekelni fogunk, tiszta szívvel, bizalommal imádkozni akarunk, és irgalmas szeretettel a legkisebbekhez lehajolva jót szeretnénk tenni! Ezen az úton Áron püspökkel nem a sötétség, hanem a remény hírnökei szeretnénk lenni, még ha a jelen gondjaitól szenvedve is, az Isten adta drága fényt, az emberi kultúrát, népünk nagyjai által létbe hívott szép zeneműveket megszólaltatva szeretnénk felkeresni a csatolt program szerint a testvéreinket.

Krisztus gyógyító erejét hirdető utunkon, elkísér az 1941-ben Márton Áron püspök atya által felszentelt Biró Antal atya, Erdély legöregebb papja. Antal atya magyar - német szakos ferences paptanár, ki annak ellenére, hogy Márton Áron kérésére feladta bontakozó tanári karrierjét és így a kommunista rendszer megtorló erőszakának áldozata lett, mégis nagy püspökéről az idén megjelent könyvében  azt írja, hogy: "Aki találkozott Márton Áronnal, az megtalálta a kilencedik boldogságot!"

Rendezvényeinkre nagy - nagy szeretettel hívjuk, várjuk a kedves testvéreket! Gyertek, a balatoni nyárban fürdessük meg lelkünket is, a gyermekeink által mesteri fokon előadott szép énekszóban, a történelem emberpróbáló viharát kiálló Antal atya által tolmácsolt Márton Áron gondolatokban, Krisztus oltárai mellől népünkért felfakadó őszinte imádságban!

Szeretettel osztok meg e meghívóval egy szép Márton Áron gondolatot,

Csaba t.

Program:

IV. BALATONI CSILLAGÖSVÉNY MISSZIÓS KÖRÚT 2016
Böjte Csaba ferences szerzetessel és a Magyar Örökség Díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkarral
JÚLIUS 20. (szerda) 19 óra Balatonboglár, Szent Kereszt Felmagasztalása templom
JÚLIUS 21. (csütörtök) 16 óra Balatonfüred, Koloska völgy, szentmise
(rossz ido esetén Vörös templom)
JÚLIUS 22. (péntek) 19 óra Balatonalmádi, Angyalos Boldogasszony kápolna
(rossz ido esetén Szent Imre templom)
JÚLIUS 23. (szombat) 19 óra Szántódpuszta, Szent Kristóf búcsú a kápolnánál
JÚLIUS 24. (vasárnap) 11 óra Siófok-Kiliti, Szent Kilit templom

A kul­tú­rát nem­ze­tek te­rem­tik, de a nem­ze­ti élet biz­to­sí­té­ka a kul­tú­ra. Sőt több mint egy­sze­rű biz­to­sí­ték: a nem­zet kul­tú­rá­já­ban él. Az élet­hez va­ló, jog pe­dig ter­mé­sze­ti jog, éle­tét min­den nem­zet­nek is­te­ni pa­rancs foly­tán kö­te­les­sé­ge meg­tar­ta­ni. S a szór­vá­nyok le­ve­rő va­ló­sá­gá­ból előkomorló vád olyan köz­vet­len kö­zel­ről idéz meg a múl­tért és szó­lít fel a jö­vő­ért, hogy sü­ket fü­lek­nek is fel kell ha­sad­ni­uk, a ré­ve­teg né­zé­sek­nek is éles lá­tás­ra kell pat­tan­ni­uk, a ré­gi di­cső­sé­gük pár­ná­in ál­mo­do­zók­nak is tunyálkodás he­lyett vég­re mun­kát kell vál­lal­ni­uk.

A fel­adat te­hát ket­tős: Nem­ze­ti mű­velt­sé­günk ér­té­ke­it te­gyük köz­kinccsé, hogy a re­ánk ha­gyo­má­nyo­zott ér­ték­ál­lo­mány ere­jé­vel né­pünk tömb­jét tu­da­to­san kap­csol­juk be­le a nem­ze­ti múlt­ba, s ugyan­ak­kor a kul­tú­ra gaz­dag ered­mé­nye­i­ből fog­lal­juk le szá­má­ra, hasz­no­sít­suk ná­la azt, ami éle­tét szeb­bé, biz­to­sab­bá te­he­ti, hogy re­ménnyel me­hes­sen apái út­ján jö­vő­je fe­lé. A szü­lő a csa­lád­ban, a ne­ve­lő az is­ko­lá­ban, a pap az egy­ház­köz­ség­ben, a jo­gász, po­li­ti­kus, or­vos, köz­gaz­dász fog­lal­ko­zá­sa kö­ré­ben, és min­den­ki, akit hi­va­tá­sa vagy tu­dá­sa bár­mi­lyen kö­zös­ség élé­re ál­lí­tott, le­gyen a nem­ze­ti kul­tú­ra apos­to­la. Is­te­ni pa­ran­csot tel­je­sí­te­nek. Se­gí­te­nek egy nem­­ze­tet, hogy tör­té­nel­mi hi­va­tá­sát be­tölt­se, hogy ne le­gyen szé­gye­nül Is­ten és em­be­rek előtt, ha­nem az örök rend föld­re szánt ter­ve­i­nek va­ló­sí­tá­sá­ból ne­ki ki­osz­tott mun­kát be­csü­let­tel az idők vé­ge­ze­té­ig vé­gez­ze.

Erdélyi Iskola – II. évf., 1934/35, 5-6. sz. 265-266. l.