Magyarul misézett Bákóban Böjte Csaba

b_300_300_16777215_00_images_stories_Jo_Rendezvenyek_IMG-20190728gyimes.jpgBöjte Csaba ferences szerzetes volt a július 28-i bákói magyar nyelvű szentmise főcelebránsa. A szentmise bevezetőjében elmondta: Ferenc pápának tulajdonítja a lehetőséget, hogy magyarul misézhet Bákóban, hogy erre néhány hónapja lehetőség van a jászvásári egyházmegyében.

 
 
Homíliájában a békés és szeretetteljes egymás mellett élésről beszélt, amire Ferenc pápa romániai látogatása során is hangsúlyozottan felhívta a figyelmet, de amit a józan ész is diktál, ha már egy helyre, egy országba rendelt a sorsunk – fogalmazott.
A ferences szerzetes nevelt gyermekei életéből vett történetekkel is megvilágította a vasárnapi evangéliumban felolvasott, Szent Lukács leírásában megőrzött Miatyánk fontos tanítását Isten atyai gondoskodásáról és a kiengesztelődés lehetséges voltáról. Az ünneplő, csángó viseletbe öltözött közösség éneke kísérte végig a szertartást, amely során felcsendültek a Csángóföldön ismert, énekelt dallamok, dallamváltozatok.
Magyar nyelvű szentmisét idéntől ünnepelhetnek újra Csángóföldön 1884 óta, az elsőt január végén tartották, IDE kattintva emlékezhet az olvasó a megható, túlzás nélkül történelminek nevezhető pillanatokra.
www.romkat.ro
A béke ünnepe – Böjte Csaba mutatott be szentmisét a moldvai csángóknak Bákóban
b_300_300_16777215_00_images_stories_Jo_Rendezvenyek_bakoimise19.jpgA jászvásári egyházmegye területén élő moldvai csángó magyarok január óta minden hónap utolsó vasárnapján anyanyelvükön ünnepelhetnek szentmisét a bákói Szent Miklós-templomban. Július 28-án a közösségben szolgáló lelkipásztorok meghívására Böjte Csaba ferences szerzetes celebrált szentmisét és mondott szentbeszédet.
Nagyon messziről érkezünk erre a különleges ünnepre, a Gyimeseken, az ezeréves határon túl fekvő Bákóba. Belépve a Szent Miklós tiszteletére szentelt kis templomba, szentségimádásba csöppenünk. A padok tele fejkendős asszonyokkal, s amit hallunk, épp olyan gyönyörű, mint a látvány. „Tebenned van reményünk, életünk és épségünk. Egyedül csak téged kérünk, légy segítségünk.” Szól az ének az Oltáriszentség előtt, de nem is szól, hanem zeng. Nem is lehet szavakkal kifejezni, amit tapasztalunk. Még a mise kezdete előtt felhangzik a Szűz Mária tiszteletére kezdetű szép csángó népdal is. Ebben azt kérik ezek a templomfalakat zengető éneklők, hogy drágalátos szent kezével ölelje őket keblére a Szűzanya.
Az olvasmány arról szól, hogy Szodoma és Gomorra bűne égbe kiált. Arra gondolok, hogy itt most az imádság kiált az égbe. A válaszos zsoltárban felhangzó könyörgés pedig éppen ehhez a gondolathoz kapcsolódik: „Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, Istenem!”
Az evangéliumi szakaszban a tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Az Úr pedig megtanítja őket arra az imádságra, ami azóta is szakadatlanul hangzik a Krisztust követők ajkáról.
Böjte Csaba arról elmélkedik, hogy vajon mit is kérünk a Miatyánk e kérésével: „Jöjjön el a te országod.” Szemléletes példát hallunk. Képzeljük csak el, amint az Egyiptomból hazatérő Szent Család betoppan Szent Annához. Hogy örvend Anna az unokájának! Asztalt terít, körülülik mind, az Isten az emberek között, és beszélgetnek. És Anna mondja: „József, mesélj!” Milyen szép ez! Az Isten országa valami ilyesmit jelent: egy asztalhoz ülünk, bizalommal, szeretettel, mondja Csaba testvér, s hozzáteszi: itt, Romániában is, magyaroknak és románoknak így kell együtt építeni Isten országát.
Aztán egy történet következik, Csaba testvér felidézi, hogy néhány éve Sepsiszentgyörgyre hívták, ahol egymásnak feszült román és magyar. Nem tudta, mit mondhatna egy ilyen helyzetben, csak az Úr ígérete járt a fejében: majd abban az órában eszetekbe juttatom… Uram, ez az az óra, mondogatta, és akkor mintha hallotta volna: egyetlen parancsot adtam, az a dolgod, hogy szeress. És akkor így szólt, ott, a két sorfal között állva: „Drága jó székely atyafiak! Aki nem tudja a vele együtt élő román embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó magyar, az nem Erdély javát akarja.” S fordítva ugyanígy: „Aki nem tudja a vele együtt élő magyar embert tisztelni, szeretni, az nem jó keresztény, az nem jó román, az nem Erdély javát akarja.” Aztán elmondták a Miatyánkot, előbb magyarul, majd románul.
Egy fiatal lány történetét is megismerjük. Mihaela Déván nevelkedett, a Szent Ferenc Alapítvány otthonában. Felnőve ott maradt, hogy nevelőként ő is segítsen, ahogy rajta segítettek. Ekkor talált rá az édesapjára, de először nem tudott örülni, csak keserűség volt a szívében, amiért elhagyta őt egészen kicsi korában. Böjte Csabához fordult ezzel a fájdalommal, s ő arra biztatta, hogy ne adja fel. Mihaela felismerte, hogy egymás bűneiért is lehetséges a vezeklés. S egy hosszú, sok fáradsággal járó utat vállalt az édesapjáért. Mikor a végére ért, ki tudta mondani, hogy megbocsátott. „Mindig lehetséges az újrakezdés. Mindig lehetséges a megbocsátás. Itt, Moldvában is. Dicsérjük Istent, épüljön az ő szép országa! Én hiszem, hogy van remény! Mihaela legyen a példakép” – mondja a ferences szónok. Aztán azt kéri, hogy aki hisz abban, hogy van kiengesztelődés, az álljon fel. „Na lássuk!” S amikor mindenki áll már a templomban, akkor boldogan szól: „Létrejött a béke! Isten szent színe előtt.”
Add meg, Urunk, hogy hinni tudjunk abban, hogy föl tudjuk építeni szereteted országát. Ne hibáinkat, a történelemben egymás ellen elkövetett bűneinket nézzed, hanem jó szándékunkat, hogy békében akarunk továbbmenni. Ilyen könyörgések hangzanak el a szentmise további részében.
A végén, az áldás előtt egy igen messziről, a nyugati végekről a keleti végekre érkezett domonkos atya a rózsafüzér imádkozására és az imádságban való kitartásra biztat. Csaba testvér pedig meghívja a csángókat Budapestre, a nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.
A különleges ünneplés ugyanúgy zárul, ahogyan kezdődött: a templomot egészen megtöltő, szépen zengő énekszóval. Augusztus végén majd újra magyar nyelven ünneplik a szentmisét a moldvai csángók Bákóban.
Rövid erdélyi és moldvai tartózkodásunk élményei között a csángókkal ünnepelt szentmise mellett ott van a hétfő reggeli szentmise a csíksomlyói kegytemplomban; ott a lujzikalagori röpke megálló, a találkozások a gyimesi puliszka és a bákói ebéd mellett.
Gyimesbükkben ellátogattunk a Vigasztaló Szentlélek Gyermekvédelmi Központba, Bákóban az egy éve működő csángó magyar kollégiumba, Csíksomlyón a Szent István Otthonba. Mindhárom intézmény a dévai Szent Ferenc Alapítványhoz tartozik.
Lujzikalagorban, ebben a nagy csángó faluban odaérkeztünkkor mindenfelől csángó asszonyok igyekeztek a templom felé. Egyikükkel szóba is elegyedtünk, megtudtuk, rózsafüzért imádkozni mennek. Eduard, a Gyulafehérváron tanuló, de most vakáción otthon tartózkodó csángó fiú is barátsággal fogadott minket. Ő jól tud magyarul, de a generációjában a legtöbben nem, mondja. Viszont vannak most már tanárok ott, a faluban, akik az iskola után, délutánonként magyarul olvasni-írni tanítják a gyerekeket. A bákói magyar mise is fontos. Eduard is ott volt. Legközelebb talán a most a templom felé igyekvő magyar anyanyelvű asszonyok közül is ott lesznek néhányan. Hiszen itt, Lujzikalagorban románul imádkozzák a rózsafüzért és románul ünneplik a szentmisét. Így volt ez egész életükben.
A római katolikus vallású, mélyen hívő moldvai csángók helyzete, története igen összetett, mélyre, régre kell visszamenni az időben, ha meg akarjuk érteni valamelyest a jelent. A katolikus vagy a néprajzi lexikonok rövid szócikkeiben olvasva történetükről, arról, hogy az elmúlt évszázadokban kik és milyen okokból akarták elrománosodásukat, s hallva a 20. századi megpróbáltatásaikról (Csaba testvér beszélt nekünk a II. világháború alatti szenvedéseikről, a fenyegetettségről, a kilátástalanságról, amiben éltek), csodának tetszik, hogy van még moldvai csángó, aki magyarul beszél. De hiszen több tízezren vannak.
A moldvai Magyarfaluból származó költő, néprajzkutató, Iancu Laura úgy fogalmazott egy, a Vigiliában 2013-ban megjelent interjúban, hogy ha Istennek terve van ezzel a népcsoporttal, akkor nem kell félni a jövőtől. „Úgy érzem, Istennél van a labda” – mondta. A magyar nyelvű szentmise is a terv része lehet. A moldvai csángók kértek, s most kaptak. Az a bizonyos labda mindig Istennél van.
„Hogy milyen nagy dolog, hogy itt, Bákóban magyar mise van, ezt nehéz kintről megérteni” – mondta Csaba testvér még a szentmise előtt. S hozzátette: „Ünnepelek, hogy egyáltalán párbeszéd van. Nagy bizalommal kell közelítenünk egymás felé.”
A rendszeres bákói magyar nyelvű szentmisékről szóló híradásunkat ITT olvashatják.
Fotó: Lambert Attila
Borsodi Henrietta/Magyar Kurír

Hírlevél



HTML formátum?

Joomla Extensions powered by Joobi

Böjte Csaba ofm gondolata

Szent Péter volt az első pápa, az összes többi az ő utóda. Nem nagyképűség vagy beképzeltség, hanem a kétezer éves hagyomány ad alapot nekünk arra, hogy elhiggyük, elfogadjuk, hogy anyánk, a Katolikus Egyház krisztusi alapítású, és ez a hit minket boldoggá tesz, erőt ad, segít, hogy Isten mellett döntsünk. (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)

Ma 2019. december 6. péntek, Miklós napja van. Holnap Ambrus napja lesz.

Magnificat donate

Szeretettel köszönöm a gyermekeink nevében az adományt! Csaba t.

Amount: 

Szentferencalapitvany.org

Keresés

Belépés

Ablak a végtelenre

Elérkezik az óra

Aki két, szabad szemmel nem látható sejtből az anyaméhben az emberi testet összerakja, elég bölcs ahhoz, hogy ezt a kérdést is megoldja.
Bővebben...

Ablak a végtelenre Android-on

Android okostelefonon és tableten is elérhető az Ablak a végtelenre című könyv napi kis adagokban.
Az app letölthető a Google Play-ből.

Pillanatkép

Facebook

Twitter

Facebook

Google Plus

YouTube