A világon egyedülálló eseményre kerül sor november 14-én a Papp László Sportarénában: értelmileg akadályozott emberek szerveznek jótékonysági koncertet.

 

 

 

 

 A „Jobb velünk a világ” kezdeményezés bevételét a Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlják fel. Böjte Csaba: „a tíz éve üresen álló csíksomlyói hajdani árvaházat átengedték nekünk, melyben mi a vidéki otthonainkból kinövő fiataljainknak szeretnénk kollégiumot berendezni".

„Ennek a koncertnek sem küllemében, sem tartalmában nem szabad különböznie egy világhírű vagy élvonalbeli magyar együttes koncertjétől. Ez a koncert hangzás- és látványvilágát tekintve bárhol a világon megállná a helyét" - mondja Várkonyi Attila, a „Jobb velünk a világ" kezdeményezés egyik műsorvezetője.

A Down Alapítvány művészeti műhelyéből kinőtt, értelmi fogyatékosokból és sérültekből álló együttes fellépéseit a háttérben hivatásos zenészek erősítik. „Senki sem tudja, hogy a szintén fellépő Rúzsa Magdi mögött ki áll, miért lenne érdekes, hogy a Nemadomfel együttes mögött kik zenélnek a háttérben?" - veti fel az alapítvány vezetője, Dely Géza, és hozzáteszi: színpadra csak az állhat, aki tehetséges, és képes megragadni mások érdeklődését. A november 14-i koncert sztárvendégeként a Papp László sportarénában fellép Révész Sándor is, aki nem sejthette, hogy egykori slágere milyen többletjelentést kap azáltal, hogy sérült emberek éneklik: „Annyi minden megtalált, és nem tudtam, hogy így fáj."

A Nemadomfel zenekar rutinos fellépőnek számít, évi hetven-nyolcvan koncertet adnak. Felléptek már az Operaházban, a Művészetek Palotájában és a bécsi Magyar Intézetben, két CD-t és egy portréfilmet is maguk mögött tudhatnak. „Azért szeretnénk megtölteni a Papp László Sportarénát, hogy megmutassuk: jobb velünk a világ - mondja Farkas Miklós, a kezdeményezés szóvivője, aki értelmi korlátozottsága ellenére kitűnően kommunikál. - Az értelmi sérültek úgy vannak bemutatva a magyar társadalomban, mint akiknek segítségre van szükségük. Szeretnénk megmutatni, hogy aktív részesei vagyunk a társadalomnak, hogy mi is elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy másoknak adni tudjunk."

Nem adják fel, látjuk a próbán, még akkor sem, ha a mikrofon felmondja a szolgálatot, az énekesek pedig inkább széttöredező mozdulataikra figyelnek, mint a zene és a ritmus összhangjára - mintha máris színpadon állnának, reflektorfényben. Saját szerzeményeiket adják elő, saját életükről énekelnek: „Tudod a legfontosabb az, hogy nem adom fel!/ Nem tudjuk, a jövő mit hozhat/ El kell fogadnunk a jót és a rosszat, /De a fellegekbe járunk, mert nem adjuk fel."

Mire jó másfél óra hangolás, bemelegítés után eljutnak a zenekar programdaláig, már minden hang a helyén van. Zakál Zoli, az együttes hétköznapokban halkan, akadozva beszélő „frontembere" is kicserélődik, a kezébe vett mikrofon, mint egy varázspálca, még a beszédhibáitól is megszabadítja. A próbán végig érezhető a másság, ami nem a fogyatékosságban áll, hanem a hétköznapokban ritkán tapasztalható nyugodt légkörben. „Április óta tartanak a próbák, azóta tanulom tőlük a feltétel nélküli elfogadást" - mondja Koós Zsuzsa, a Salsamor táncstúdió vezetője, aki a produkció táncosait tanítja be.

„Amolyan hurrá-optimizmust sugall a Nemadomfel elnevezés, pedig éppen a folyton újrakezdő, soha bele nem törődő lelkület az, amiben a sérült emberek mindig is előbbre járnak az épeknél - mondja Dely Géza. - Az a lelki tartás, amivel egy sérült vagy beteg ember a helyzetét viseli, értéket teremt - de ezt a társadalom semmibe veszi". Ezen úgy próbálnak változtatni, hogy a sérülteket olyan helyzetbe hozzák, ahol megtapasztalhatják: küldetésük van, és pótolhatatlanok - akár a zenekarban, akár idősek ápolásában, elfekvő osztályokon. „Ha a közönség megérti, hogy mindenki elég gazdag ahhoz, hogy adjon, és ezt a gondolatot a saját életére is vonatkoztatja, lehet, hogy kicsit boldogabban távozik a koncertről."

„Életem célja, hogy az elveszett, gyámoltalan gyerekeket bátorítsam, hogy merjenek talpra állni, elindulni, és a legszebb álmaikat kemény, bölcs munkával valóra váltani" - vallja Böjte Csaba ferences szerzetes, aki szerint a világunkat csak a szolidaritás mentheti meg. A mintegy ezerötszáz gyermeknek menedéket nyújtó dévai Szent Ferenc Alapítvány legújabb vállalkozása az 1949-ben államosított és tíz éve üresen álló csíksomlyói árvaház birtokba vétele, ahol az alapítvány vidéki otthonaiból kinövő fiataloknak szeretnének kollégiumot berendezni.

A rendezvény fővédnöke Sólyom Erzsébet, védnökei Mádl Dalma és Göncz Árpádné. „Egyik eredeti elképzelésünk most egy óriási lépést tesz. Már nem mi képviseljük a sérülteket, hanem ők képviselik saját magukat, sőt: ők akarnak adni másoknak" - kommentálta az eseményt Göncz Árpádné az eseményt beharangozó sajtótájékoztatón, amit a szinte kizárólag sérülteket alkalmazó pasaréti Panda Hotelben tartottak.

László Dóra, Heti Válasz/erdely.ro