Akko vára ma látogatható. Éltünk a lehetőséggel és készítettem néhány felvételt

Akko, a Földközi–tenger partján fekvő kikötőváros évszázadokon keresztül a keresztesek erőssége, büszkesége és fő kikötője volt. Majd a történelem viharai következtében változtak a birtokosok, változott a világ és az ősi lovagvárat elborította a rom, törmelék, hulladék és csak egy földhalom maradt belőle, jelezve hol állt az egykori erősség. Mondhatnánk a feledés homálya takarta, de ennél sokkal több. Több mint 10 méter rom, föld és törmelék alatt aludta évszázados álmát az egykori vár.

Az egykori lovagteremben és az ebédlőben már nem hangzott fel többé a lovagok és személyzet zaja, az étkezések, mulatozások vidám zsongása. Minden a feledésé lett. A romok felett az Ottomán Birodalom részeként élte akkor mindennapjait. A zöld kupolás Al Jazzar mecset, a bazár és a törökfürdő közelében senki sem gondolta, hogy micsoda épületek és kincsek fekszenek a romok alatt. Akko a föld felett és a föld alatt is látványosságok tárházát kínálja.  Az első feltárások az 1990-es években kezdődtek.  A feltáró régész, Eliezer Stern izraeli régész szerint „Ez az izraeli Pompeji, egy komplett város” amely ott rejtőzködött a romok alatt.

keresztes hadjárat: egyházi hatóság által indított vagy szentesített katonai vállalkozás, a →keresztes háborúk egyes hadjáratai. -

A) 1. ~, 1096-1099. Nyugat ker-eit II. Orbán p. először 1095 nagyböjtjén, a piacenzai zsinaton szólította föl a Szentföld védelmére. Szava a vártnál nagyobb visszhangra talált. Uez év őszén Clermont-ban a p-nak és követének, Adhemár puyi pp-nek lelkesítő beszédére a ker. vitézek tömegesen tűzték ruhájukra a Sztföldet védők kereszt jelét, mert Isten akaratát látták ebben: Deus lo volt! ('Isten akarja ezt!'). Adhemár pp-öt, az ügyes és bölcs vezért lelki célok vezették, s ha mindvégig ő vezette volna a vállalkozást, a ~ok eredeti célkitűzése, szelleme jobban megőrződött volna. - A pápai bulla megjelenése után, mely minden résztvevőnek →teljes búcsút, az otthonmaradt családtagoknak háborútól való mentességet hirdetett (→treuga Dei), teljes erővel indult a toborzás. Fro-ban alig volt család, melynek tagjai közül valaki föl ne tűzte volna a keresztet. Angliából is többen csatlakoztak a mozgalomhoz. Itáliából Boemund tarantói fejed. s nagybátyja, Tankréd vettek részt, míg a pápasággal harcban álló ném-ek közül ekkor csak →Bouillon Gottfried lotaringiai hg. s fivérei csatlakoztak. - Az elindulásban föl lehetett fedezni a tiszta szándékot, a Sztföld visszafoglalásáért való lelkesedést. De az óriási hadban, mivel közös vezére nem volt, hamarosan rendbontások jelentkeztek. Ez indíthatta arra az egyes vezéreket, hogy a p. által kitűzött időpont (1096. VIII. 15.) előtt, már tavasszal útra keljenek. - A több csoportban haladó, rendezetlen hadban sok keresztes a családját is magával vitte, a menet valóságos népvándorláshoz hasonlított. Az útba eső vidékeken harácsolásból tartották fönn magukat. - Hasonló összetételű volt az a sereg is, amellyel Amiens-i Péter indult útnak, s egyik vezére Sansavoir (Habenichts) Walter volt. Konstantinápolyba már az éhségtől, s főleg a bolgárok támadásaitól erősen megfogyatkozva érkeztek, majd a lombardokkal együtt Kis-Ázsiában Niceánál döntő vereséget szenvedtek. Kevesen menekültek vissza Péterrel Bizáncba, többen hazáig meg sem álltak. - A nagyobb fegyelemben vonuló lotaringiaiak 1096 karácsonyán, ill. a köv. tavaszon érkeztek Konstantinápolyba. Alexiosz cs. hűbéresküt követelt tőlük az elfoglalandó ter-ekre vonatkozólag, ami ellen Bouillon Gottfried és Toulouse-i Rajmund fegyveresen tiltakoztak. IV: átkeltek a Boszporuszon, és Nicea elfoglalása után megverték Kilids Arszlán 150 ezer fős török seregét. Nagy nélkülözések közt haladtak tovább a szultán által elpusztított piszidiai Antiochián, Ikóniumon át Erkléig. →Balduin vezér itt elvált a főseregtől, s Edesszába ment, ahol Thorosz fejed. halála után 1098: frank grófságot alapított (1146-ig állt fenn). A többiek Kappadókián átvonulva, 1097 végén a szíriai Antiochiát vették ostrom alá. Noha a keresztesek az éhségtől és ragálytól sokat szenvedtek, visszaverték Aleppónál a város fölmentésére siető török hadat, s hosszas ostrom után 1098 derekán elfoglalták Antiochiát.

De 3 nap múlva megérkezett a mosszuli szultán óriási serege. A csüggedéstől az mentette meg a kereszteseket, hogy a Szt Péter-tp-ban Boemund fölfedezte a →szent lándzsát. Ez új erőt adott, és teljesen szétverték a mosszuliakat. - 3 hét után Jeruzsálem alá érkeztek, mely közben a szeldzsukoktól ismét az egyiptomiak birtokába került, s jól meg volt erősítve. A keresztesek egy része ostromgépeket állított föl, a többiek imádságos körmenetekben járták körül a várost, mint hajdan a zsidók Jerikót. 1099. VII. 15: a ker-eké lett Jeruzsálem, s Bouillon Gottfried megalapította a jeruzsálemi királyságot (→latin királyság). Ascalonnál még megverték az egyiptomi szultán seregét, majd a sereg legnagyobb része hazatért. - Sikereikhez a szeldzsuk birod. belső válsága is hozzájárult. Az 1. ~ eredményeként Kis-Ázsia egyharmada a K-római Birod-é lett, Szíria Ny-i része és Jeruzsálem ker. fejedelemséggé alakult. A jeruzsálemi kirságot, az antiochiai fejedelemséget, az edesszai és tripoliszi grófságot Ny-eu. feudális mintára szervezték meg, ami azonban eleve kétségessé tette az intézmények tartósságát. Bouillon Gottfried alázatosságból még csak a Szt Sír őre címet viselte, bár ő az első jeruzsálemi kir. - II. Orbán p. nem érte meg Jeruzsálem elfoglalásának hírét. Utóda, II. Paszkál (ur. 1099-1118) újabb ~tal próbálta az első eredményeit biztosítani. Pisa, Genova és Velence flottákat indítottak, s Anzelm milánói érs., Vilmos aquitániai, István burgundi, Welf bajor hg., Ida osztrák őrgrófnő vezetésével több százezren nagy lelkesedéssel indultak K-re. 1101 tavaszán értek Kis-Ázsiába, hogy az 1100: a szebasztei emír fogságába került Boemundot kiszabadítsák. Később az iszlám székhelyének, Bagdadnak elfoglalására indultak, de seregüket a törökök szétverték, s csak csekély töredék tudott Antiochiába menekülni. Az örmények kiváltották Boemundot, aki 1107: nagy sereget hozott Eu-ból, uekkor 10 ezer norvég vitéz Sigurd kir. vezetésével tengeren érkezett a Szentföldre, ahol Szidon ostrománál segítették a kereszteseket.

2. ~, 1147-1149. Amikor 1144. XII. 25: a törökök visszafoglalták Edesszát, III. Jenő (ur. 1145-53) p. és VII. Lajos fr. kir. (ur. 1137-80) Clairvaux-i (Szt) Bernátot kérték föl az újabb ~ megszervezésére. Bernát a vézelay-i gyűlésen példátlan lelkesedést ébresztett. 1146 karácsonyán III. Konrád ném-róm. cs. (ur. 1138-52) a speyeri birod. gyűlésen engedett Bernát meggyőző szavainak és Frigyes sváb hg-gel (1152-90: Barbarossa Frigyes cs.) együtt föltűzte a keresztet. A ném-ek 70 ezer páncélos lovasán s több százezer gyalogosán kívül a holl-ok, ang-ok, dél-franciák hatalmas serege is útnak indult. Ez utóbbiak tengeri úton mentek Szíriába, s a port-oknak is segítettek Lisszabon ostrománál. - Konrád cs. 1147. V: indult Regensburgból. Sógora, Manuel bizánci cs. nem volt barátságosabb a keresztesekhez, mint nagyatyja, így Drinápolynál komoly összetűzésre került sor közte és a Ny-iak között. Az okok között egyes keresztes vitézek túlkapásai is szerepeltek. Mivel Konrád nem várta be a fr-kat, sőt seregét is kettéosztva vitte küzdelembe, a fősereget a szeldzsukok Dorylaeumnál megfutamították; a Niceába menekültek nagy részét, 30 ezer embert éhség és járvány pusztította el. A kisebb csapat Laodiceánál, majd Pamphiliában döntő vereséget szenvedett, s csak töredékei jutottak el Szíriába. Köztük volt az események hű krónikása, a cs. féltestvére, Ottó freisingi pp. - Konrád Efezusból betegen tért vissza Konstantinápolyba, miközben a fr-kat a Kadmus-hegységnél is súlyos veszteségek érték. Attaliánál többségük hajóra szállt a cs-ral együtt. 1148 nyarán mindössze 50 ezren jutottak el Jeruzsálembe. Ekkor III. Balduin kir. serege a közben megérkezett ang., holl. és dél-fr. keresztesekkel egyesülten Damaszkusz ostromához fogott. Zenki szultán fiainak közeledtére azonban a →pullánok csellel kierőszakolták a visszavonulást, s Askalon ostromát is meghiúsították. A sikertelenségek sorozatán elkeseredett Konrád már IX. elején, a fr-k 1149 húsvétján elhagyták a Sztföldet. Szt Bernát szerint a hadi sikereket méltatlan, bűnös életük akadályozta meg.

3. ~, 1189-92. Közvetlen kiváltó oka Jeruzsálem eleste volt, ami szinte sokkolta Eu-t. Emellett a nagy hadvezér-szultánok (É-on Nureddin, D-en Szaladin egyiptomi szultán) összeroppantással fenyegették az egész K-i kerséget. Amalrich jeruzsálemi kir. már 1169: segítségért fordult a p-hoz. 1179: a III. →lateráni zsinat, majd 1184: a veronai zsin. foglalkozott az üggyel, s III. Lucius p. (ur. 1181-85) követeket küldött Eu. fejedelmeihez. Mialatt azonban a Ny-iak tárgyalgattak, Szaladin a →hattini csatában tönkreverte a jeruzsálemi kir. seregét, a Szt Kereszt-ereklyét zsákmányul ejtette, s 1187. X. 3: Jeruzsálemet is elfoglalta. Ez fölrázta az egymással marakodó Ny-i ker-eket. A fr-k és ang-ok békét kötöttek, II. Fülöp Ágost (ur. 1180-1223) és Oroszlánszívű Richárd (ur. 1189-99) körül csakhamar nagyszámú keresztes had gyűlt össze. Vilmos szicíliai kir. és az itáliai kikötővárosok hajóikat ajánlották föl, mindenütt zsin-okat tartottak, melyek nagy anyagi támogatást ígértek. A ném-ek már a strassburgi birod. gyűlésen, 1187: megmozdultak, 1188: a mainzi gyűlésen az agg cs., I. (Barbarossa) Frigyes (ur. 1155-90) kijelentésére, hogy személyesen vesz részt a ~ban, nagy tömegek álltak a kereszt zászlaja alá. Alapos fölkészülés és az útba eső országokkal való tárgyalások után 1189. V: indult el I. Frigyes Regensburgból 100 ezer főnyi seregével. Elfoglalták Ikóniumot, és Szaladin vejét békére kényszerítették. Az iszauriai Szeleukia közelében azonban 1190. VI. 10: agyvérzés következtében meghalt Frigyes, s fiát (1215-59: II. Frigyes) csak kevesen követték. - A Messinában telelő ang-ok és fr-k között ismét viszály támadt, s különválva folytatták útjnkat. Az ang-ok 1191: Ciprus ostromával vesztegették az időt, így a ~ közvetlen célja, Akkó elfoglalása halasztást szenvedett. Végül az egyesült hadak megtámadták Akkó várát, mely 2 é. ostrom után megadta magát. A zsákmány elosztása miatt kitört torzsalkodás azonban megfosztotta e ~ot is a további jelentős sikerektől. Jeruzsálem Szaladin szultán birtokában maradt, az 1192: kötött megegyezésben mindössze a szt helyek szabad látogatásának jogát sikerült biztosítani. - A Szaladin halálát (1193) követő belső zavarokat fölhasználva, III. Celesztin p. (ur. 1191-98) és VI. Henrik cs. buzgólkodására 1197: kb. 60 ezer főnyi had indult K-re. Szidonnál leverték a törököket, elfoglalták Bejrútot, s visszaállították az összeköttetést a jeruzsálemi kirság és az →antiochiai fejedelemség közt. Henrik cs. halálának hírére azonban ellentétek támadtak a keresztesek között, s 1198 elején hazatértek. II. Amalrich jeruzsálemi kir. kénytelen volt 6 é. fegyverszünetet kötni a törökkel.

4. ~, 1202-1204. Megszervezése III. Ince p. műve (ur. 1198-1216). Kereszthirdetői egész Eu-t bejárták, zsin-ok sora szavazta meg az egyh. jövedelmek tizedét a szt célra. A fölhívás ismét a fr-knál talált legnagyobb visszhangra. A p. tervei szerint a keresztes seregnek Szicíliában kellett volna behajózni, a katonai vezetők viszont Velencével egyeztek meg. Velence viteldíj fejében (az akkor szintén keresztes magyar kirsághoz tartozó) Zára városát követelte. 1202 őszén a keresztesek kénytelenek voltak a doge követelését teljesíteni, s Zárát megszállni. Ezzel az egész had kiközösítést vont magára, amit Ince p. csak úgy volt hajlandó föloldani, ha nyomban a Szentföldre indulnak. - Mivel Velence a bizánci birod. ellensége volt, III. Alexiosz cs. (ur. 1195-1203) a p-tól biztosítékot kért, hogy a keresztesek bizánci ter-et nem támadnak meg. A p. ezt jóhiszeműen megígérte, de már nem volt kezében a kezdeményezés, s 1203: a keresztes flotta Velence biztatására Konstantinápoly ellen fordult. A p. hiába tiltakozott, Konstantinápolyt a keresztesek VII. 17: bevették. Alexiosz Angelosz jutott a trónra, akit 8 hónappal később meggyilkoltak. A belső zűrzavart fölhasználva a keresztesek mint rendfenntartó erők kíméletlenül kifosztották a várost. Flandriai →Balduint cs-nak kiáltották ki, és megalapították a →latin császárságot (1204-61). Trákia, Görögo. és a szigetek fölött a katonai arisztokrácia és a velenceiek osztoztak. A K-i és a Ny-i egyh. közötti szakadás ezzel vált teljessé, a széles néprétegek tudatába ekkor jutott el, hogy a kerség már nem alkot osztatlan egységet. A hadjáratot a szemtanú Villehardouin Gottfried írta le. -

A gyermek-~ 1212: egyh. tiltakozás ellenére született meg. Egyes körökben elterjedt a gondolat, hogy mivel az eddigi hadjáratok a résztvevők bűnei miatt nem értek célt, ártatlan gyermekekre kell bízni, hogy Isten kegyelmével visszafoglalják a Sztföldet. 1212: egy István nevű vendome-i pásztorfiú a Megváltótól kapott levélre s csodákra hivatkozva ~ot kezdett hirdetni. A papság és a párizsi egyetem tiltakozása ellenére kb. 30 ezer fiút, akik közé felnőttek, sőt leányok s asszonyok is keveredtek, Marseille-be vezetett. Szállításukat 2 kereskedő vállalta, de a hajók egy része már Szardínia közelében elsülyedt, a többiek egyiptomi rabszolgakereskedők kezébe kerültek (a 2 kereskedőt később II. Frigyes állítólag kivégeztette). A fr-kkal egyidőben a 10 é. kölni Miklós is toborzott kb. 20 ezer különböző korú fiút és leányt. Ezek nagy része az Alpokig sem ért el, mások lombardiai rablók martaléka lettek, s mikor néhányan Brindisibe értek, a pp. összeszedte és visszaküldte őket a szüleikhez.

5. ~, 1217-21. Az újabb sereg toborzása érdekében III. Ince p. minden hagyományos eszközt igénybe vett, II. Frigyes cs. késedelmeskedése miatt e ~ mégis kicsinyre zsugorodott. Az indulás időpontját 1217. VI. 1-re tűzték ki. II. András kir-unk (ur. 1205-35), VII. Lipót osztrák (1198-1230) és Lajos bajor hg. serege, kb. 15 ezer fő Spalatóból Ciprusra, majd Akkóba érkezett. A torzsalkodásokba beleunt András kir. azonban 1218 elején elhagyta őket; ekkor a maradék sereg a holl. és fríz keresztesekkel együtt a kölni Olivér tanácsára Egyiptomot támadta meg. Damiette várának hosszú ostroma közben az osztr. hg. s mások is hazatértek, de a sereg zöme helyén maradt. Nagy hiba volt, hogy elutasították Alkamil szultán békeajánlatát, aki hajlandó volt az elrabolt Szt Keresztet visszaadni, s a jeruzsálemi kirságot kiüríteni. 1219 végén elfoglalták ugyan a várost, de a pápai követ által javasolt további támadások a Nílus áradása miatt kudarcba fúltak. 1221: kénytelenek voltak békét kérni, s a szabad elvonulásért Damiette-et visszaadni.

6. ~, 1228-29. III. Honorius (ur. 1216-27), majd IX. Gergely p. (ur. 1227-41) szervezte. Angliában, Fro-ban és a ném-ek között gyűjtötték a kereszteseket és az adományokat, s 1227-re oly nagy tömeg gyűlt össze Brindisi (Itália) környékén, hogy nem volt elég hajó a szállításukra. A seregben járvány tört ki, s a több ezer áldozat között ott volt Árpádházi Szt Erzsébet férje, Türingiai Lajos őrgr. is. II. Frigyes ném. cs. és Szicília kir-a (aki 1223: Ferentinóban eljegyezte Briennei János jeruzsálemi kir. leányát, s így örökösödési jogot nyert a Szentföldre) mégis hajóra szállt, de megbetegedése miatt 3 nap múlva Otrantóban partra kellett szállnia. Ekkor IX. Gergely p., aki Frigyes késlekedései miatt betegségét csak ürügynek tekintette a ~ elodázására, kimondta rá a kiközösítést (a cs. már az előző ~ban Damiette fölmentését is elmulasztotta). 1228 derekán végre Frigyes mégis elindult, de kis serege miatt a harc helyett jobbnak látta az alkudozást. Az Alkamil szultánnal 10 évre kötött megegyezés szerint Jeruzsálem, Betlehem és Názáret a ker-eké lett az Akkóból odavezető úttal együtt, s szabadon bocsátották a ker. foglyokat.

A hadjáratok vége. A béke lejártával 1239: tekintélyes fr. sereg indult K-re Theobald navarrai kir., Hugó burgundi hg. s Péter bretagne-i gr. vez-ével. Damaszkusszal szövetkezve voltak sikereik, de az egyiptomiak végül is megverték őket, s erre hazatértek. Ezután Richárd cornwallisi gr. ang. sereggel érkezett a Szentföldre, 1241: békét kötött az egyiptomiakkal, amit megszegett, s a harc újból kitört. 1244: elesett Jeruzsálem, s Gáza mellett a keresztesek döntő vereséget szenvedtek. - A szt város újabb elvesztésének hírére 1245: az I. egyetemes →lyoni zsinat fölújította az 1215-i határozatokat. IX. (Szt) Lajos fr. kir. (ur. 1226-70) betegsége ellenére is azonnal fölvette a keresztet, népe azonban már sokat veszített lelkesedéséből, ezért inkább csak saját katonasága követte. Az ang. kir. tilalma ellenére kevés számú ang. is csatlakozott, ném-ek nem vettek részt e ~ban. 1248 nyarán indult a sereg, s Cipruson áttelelvén Egyiptomban kötött ki. Az ellenség által kiürített Damiette-et elfoglalták, de Kairót ismét sikertelenül ostromolták, majd éhség és járvány miatt vissza kellett vonulniok. A kir. saját váltságdíjául 1 mill. aranyat ajánlott föl, de a szultán 800 ezerrel is beérte. A seregének javarészétől elhagyott Lajos ezután bejárta Palesztinát, s jótékonykodással, foglyok kiváltásával, városok megerősítésével igyekezett a K-i ker-ek helyzetén könnyíteni. Mivel a hazájához intézett fölhívásának csak egy botrányos próbálkozása lett az eredménye, 1254: anyjának, (Szt) Blankának halálhírére Lajos Akkóban hajóra szállt, és családjával együtt hazatért. - Miután azonban I. Jakab aragóniai kir. vállalkozása 1269: egy tengeri viharban csírájában összeomlott, ismét csak a fr. szt kir-nak kellett kezébe vennie a ~ ügyét. IV. Kelemen p. (ur. 1265-68) beleegyezésével 1267: Lajos Párizsba gyűjtötte a nemességet, s az Üdvözítő töviskoszorújával kezében buzdította őket ~ra (a töviskoszorút II. Balduin konstantinápolyi latin cs-tól vette meg a szt lándzsával együtt, s e drága ereklyéket a párizsi St. Chapelle-ben őriztette). Fivére, Károly nápolyi kir., s III. Henrik ang. kir. (ur. 1216-72) 2 fia is csatlakozott. A keresztesek Aigues-Mortes-ben gyülekeztek, 1270. V: Tuniszba hajóztak. Ezt az utolsó nagyobbszabású ~ot a haszonleső nápolyi kir. késése fosztotta meg a sikertől: a várakozás közben járvány tört ki, mely az egyik királyfit, a pápai követet és Lajost is elvitte. III. Henrik fia és utóda, (I.) Edvard (ur. 1272-1307) volt Lajos mellett, amikor 1270: Tuniszban meghalt. -

Próbálkozások történtek még ezek után is a Szentföld fölszabadítására, de ~ többé nem jött létre. X. Gergely p. (ur. 1271-76), akit a Szentföldön tartózkodása közben ért megválasztatásának híre, hajóhadat szervezett, s 1274: a II. lyoni zsin. egyik fő feladatának tekintette a ~ szervezését. IV. Miklós p. (ur. 1288-92) is próbálkozott a sztföldi végvárak pusztulásának megállításával, de egymaga tehetetlen volt. Így Laodicea után 1289: Tripolisz, majd 1291: az utolsó kikötő, Akkó is a töröké lett. - 1311: a →vienne-i zsinat egyik fő tárgya a ~ volt. II. Edvard ang. kir. (ur. 1307-27) látogatása alkalmával Szép Fülöp fr. kir. (ur. 1285-1314) föl is vette a keresztet, de csak azért, hogy behajthassa a ~ céljára átengedett 6 évi egyh. tizedeket. A 14. sz. közepén VI. Kelemen (ur. 1342-52), VI. Ince (ur. 1352-62) és V. Orbán (ur. 1362-70) felhívásai még ennyi eredményt sem értek el. A ker. uralkodók egymás ellen csatáztak, sőt még a →lovagrendek is vetélkedésre fecsérelték erejüket. Ezalatt a török egyre erősebb lett, s Konstantinápoly 1453-i elfoglalása után a ker. Eu. ellen indult. -

B) Magyarország részvétele a ~okban. Hazánkban kezdettől fogva nagy volt a figyelem a Szentföld iránt, ahol már I. (Szt) István kir. (ur. 997-1038) zarándokházat alapított (→Szent István zarándokház, Jeruzsálem). Az első ~ megindulása előtt az országon átvonuló fr., sp., ang. zarándokok 1095: fölkérték I. (Szt) László kir-t (ur. 1077-95), hogy vegye át vezetésüket. László hajlott is erre, de a cseh örökösödési háború, ill. a kir. halála meghiúsította a kezdeményezést. A nemsokára megjelenő keresztesek féktelensége és garázdálkodása, akiket végül Könyves Kálmán kir. (ur. 1095-1116) vert szét, nem teremtett jó alapot a szt ügy számára (→keresztes hadak átvonulása Magyarországon). - III. Béla kir. (ur. 1172-96) volt az első, aki keresztes fogadalmat tett, melyet a →halicsi hadjáratok miatt nem teljesíthetett. A feladat 2. fiára, (II.) Andrásra (ur. 1205-35) szállt, aki az összegyűlt pénzt a bátyjával, Imre kir-lyal (ur. 1196-1204) való vetélkedésre pazarolta el, csak felesége, Gertrúd kirné meggyilkoltatása után szánta rá magát a lateráni zsin. rendeletének teljesítésére. Elterjedt, hogy őt akarták megválasztani konstantinápolyi latin cs-rá, s bár Courtenay Péter megválasztása után András lelkesedése lelohadt, már nem léphetett vissza. A szárazföldi út helyett a tengeri utat választotta, melyhez Velence hajóit kényszerült igénybe venni. Seregének szállításáért Velencének adta Zárát, és keresk. előnyöket is biztosított a városnak. A kir. a kormányzást János esztergomi érs-re bízta, s mivel a ~ céljára kapott nagy összeget már elköltötte, kölcsönöket vett föl. A sereg, melynek fölszerelését jórészt a m. egyh. jövedelmekből fedezték, 1217 nyarán indult. A hadjáratban az ország első világi főurain kívül a győri és az egri pp. is részt vett, a kir. közvetlen kísérői a johanniták (→Jeruzsálemi Szent János Lovagrend) voltak. - A m. keresztesek Ciprus érintésével 1217. X: szálltak partra Akkóban, ahol a haditanács úgy határozott, hogy megostromolják az al Adil szultán által a Tábor-hegyen emelt új várat. András még a vár megostromlása előtt, XI. 30: hadjáratra indult É felé.

A szultán csapatai kitértek a fölényben lévő m. had elől, így összecsapásra nem került sor. András serege jelentős zsákmánnyal tért vissza Akkóba. XI. 29-XII. 7: a sztföldi ker. erőkkel egyesült keresztes sereg sikertelenül ostromolta Tábor várát, és jelentős veszteségeket szenvedett. Az ostrom, melyben a betegségét Akkóban kezeltető m. kir. nem vett részt, mégsem volt egészen eredménytelen, mert hatására a szeldzsukok lebontották a Galilea fölött uralkodó várat. A m. sereg egy része még a Bekas völgye felé nyomult előre, de a hegylakók szétszórták és nagyrészt megsemmisítették a kb. 500 főnyi egységet. Ezután András (aki úgy gondolta, hogy teljesítette keresztes fogadalmát), a jeruzsálemi pátr. tiltakozásával, sőt az általa kihirdetett kiközösítéssel nem törődve, 1218. I: hazafelé indult. A Sztföldön vásárolt ereklyékkel megrakodva először a kis-ázsiai örmény kirságban harmadszülött fiát, Andrást eljegyezte a monofizita vallású II. Leó kir. egyetlen leányával, majd a nikaiai cs-ságban I. (Laszkarisz) Theodórosz cs. (1204-22) Mária nevű leányát nyerte meg elsőszülött fia, Béla jegyeséül. Bulgáriában a m. kir. II. (Aszen) Iván bolgár cárral (1217-41) jegyeztette el Mária nevű leányát. - András ~ában több m. főpap is részt vett: Tamás egri pp., aki csak 1219. IX: indult haza, Péter győri pp., aki a Sztföldön halt meg, talán Simon váradi pp., Uriás (Uros) szentmártoni (pannonhalmi) apát, Sándor erdélyi prép. és Csák Ugrin kancellár (1241: a muhi csatában elesett kalocsai érs.). E ~ után a m-ok tetemes pénzadományokkal járultak hozzá a ~okhoz. Kiemelkedő szerepe a török előnyomulása idején lett hazánknak mint a ker. eu. kultúra védőbástyájának. B.A.