Kedves Tímea! Köszönöm a  levelet, a jóságod engem is jobbá tett! Szeretettel gratulálok a férjednek, jól döntött, imádkozom értetek! 

Nemsokára meglátogatlak, 

Csaba t. 

Jött egy gondolat, amit szeretnék megosztani önnel. Több, mint 10 évet nevelkedtem Tusnádfürdőn, az ön gyermekeként. Sikerült sok mindent elsajátítanom, de elsősorban azt, hogy Jónak lenni jó! Én emlékszem amikor iskolás voltam, valamikor hetedik-nyolcadik osztályban Tusnádfürdőn, volt egy tanárnőm, aki mindig megkérdezte tőlünk, hogy "Mi leszel, ha nagy leszel?" Minden osztálytársam mondta én orvos szeretnék lenni, pedagógus, ügyvéd és ehhez hasonló nagy dolgokat mondtak. Mikor engem kérdezett a tanárnő, hogy na Tímea te mi leszel, ha nagy leszel, én azt mondtam Csaba testvér leszek. És mindenki nevetett. Emlékszem a tanárnő is kérdőn nézett rám, hogy Csaba testvér? Válaszoltam neki, elmondtam, hogy annyi jót tesz másokért, gyerekekért, olyan csodálatos gyermekkort teremt nekünk, amiről más álmodni sem mer. Én is szeretnék ehhez hasonló jó ember lenni és másoknak segíteni. Ott voltam és megéltem. Hálás vagyok! Teltek az évek, emlékszem én egy nagyon csintalan gyerek voltam. Mindent amit nem szabadott volna én megtettem, de senki nem ítélt el. Nevelők, házvezető, Csaba testvér, mindenki mellettem állt, tereltek a helyes útra és nem adták fel a nevelésemet, kitartottak mellettem. Ahogy ki repültem az otthonból, rengeteg embert ismertem meg. Mindenki más és más volt. Követtem a példát, alkalmaztam mindent, amit közel 11 év alatt alázattal tanítottak nekem. Ha segítséget kértek, támasz voltam. Ha baj volt, segítség voltam. Mindenkinek. Függetlenül attól, hogy évek óta vagy csak pár hete ismertem az adott személyeket. Nem vártam ezért viszonzásképp semmit, tele volt örömmel a szívem, hogy segíthetek és valakinek az életéhez hozzá adhatok. Ugyanúgy, ahogy drága jó Apukánk tette. Megosztottam az otthonomat, a kenyeremet, az utolsómat is odaadnám bárkinek. Mert ilyen az én Apukám is. Fáj a szívem, mert bármennyire jó voltam az emberekkel, soha nem értékelték. Amit a két kezem után megteremtettem magamnak, (én albérletben élek, kereskedelemben dolgozok, volt hogy 2 munkahelyen is dolgoznom kellett, hogy fenn tudjam tartani magam)ezt mások semmibe nézték. Segítettem, de mindig elestem. Elestem, mert kihasználták a jóságom, vissza éltek a jó szívemmel. Mindig a nulláról kellett elölről kezdenem, de kitartottam. Arra neveltek, hogy soha ne adjam fel. Most mégis írok önnek, mert kellenek az apai biztató szavak, a tanács, hogy az utam tele tarisznyával folytatni tudjam. Felnézek önre és nem tudok elég hálát adni, hogy az ön gyermekének mondhatom magam. Én 2-3 hálátlan ember után nem találom a kiutat, ön több ezer gyereknek adott meleg ételt és otthont, nem csüggedt, nem adta fel. Imádkozom minden emberért, azokért is akik nem voltak jók velem és bízom benne, hogy sok imával, a jó Isten segítségével mindenki megtanul majd jónak lenni, mert Jónak lenni Jó. 

Üdvözlettel, 

Tímea