Becsületes munka, kitartás, és hűség Isten törvényeihez

Az ötvenhetedik születésnapját megelőző napot a ferences szerzetessel töltöttük az Érmelléken. Meglátogattunk két intézményt, ahol nehéz sorsú gyerekeket nevelnek, találkoztunk már felnőtt és kiröppent gondozottakkal, és közben beszélgettünk a világ dolgairól. Belekóstolni Csaba testvér életébe olyan lelki adrenalinbombát jelent, amit egy kívülállónak hetekig tart feldolgozni.
"– Ötéves voltam, amikor édesapám meghalt. Nem hagyott egyebet rám, mint azt, hogy büszke lehetek rá. Politikai fogoly volt, és ez hihetetlen nagy erő. Felemelt fővel mondhatom ki a felmenőim nevét is: dédnagyapám tanítóként egyedül vitt hét összevont osztályt évekig fizetés nélkül a két világháború között. A nagyszüleim kulákok lettek, mindent elvettek tőlük – megtanították nekem, hogyan lehet egy nagyon pici darab földből a mindennapi betevőt előteremteni.
Édesanyám varrónőként tartott el engem és a húgomat – akkoriban nem voltak segélyek, azt szoktam mondani, hogy a magyar nemzetnek pár spulni cérnába és pár tűbe kerültem. Ő nemrég ment el, nyolc héten keresztül ott ültem a haldokló édesanyám ágya mellett, és volt alkalmam azon gondolkodni, amit az ő élete is példázott, hogy a becsületes munka, a kitartás, a hűség Isten törvényeihez marha jó üzlet. Édesanyám ezekért adta az életét, de nyugodtan tudott meghalni, és a nehézségek ellenére szép volt az egész élete. Hordozta alázattal a keresztjét, azt hirdetve, hogy jó dolog jónak, becsületesnek lenni, és tisztességes emberként élni ezen a földön."