A Ceausescu-rendszer megdöntése után a Déván lelkipásztori szolgálatot teljesítő Böjte Csaba ferences szerzetes az erdélyi árvák és a családi fészek melegéből kihullott gyermekek felkarolásával, istápolásával hívta fel a keresztény világ és elsősorban a magyar nemzet figyelmét a cselekvő hit fontosságára.

Mindenkinek az ölében vagy kezében volt egy-egy gyerek.

Elkezdődött az ének, az egymást átkiabáló beszéd, de mindenki mindenkit értett, mert a szeretethez nem kell sok szó, csak látni kell a csillogó szempárokat és a megbújó könnycseppeket a felnőttek szemében. Aki ott volt, soha nem felejti el ezeket a pillantásokat