Milyen jó lenne megtanulnunk Isten irántunk való végtelen türelmét! A Mennyei Atya nem teremt selejtet, tudja ezt Jézus Krisztus, és ezért kér a kereszten a nevünkben bocsánatot, ezért tud Ő maga is mosolyogva föltámadni és újból és újból hittel megbocsájtani, bizalommal újrakezdeni!! Ö tudja, hogy az Atya belénk lehelte az életed adó Lelket,  tudja, hogy, bennünk van a szent, a jó, az igaz és végtelen jósággal, türelemmel ki is szereti a csodatevő, bölcs szentet mindazokból akikkel találkozik!!! 

 

Üljek le a hétvégi csendben és gondolkozzak el, vajon én hiszem, hogy minden emberben ott él egy darab az Istenből? A piszkos, sokszor durva külső alatt meg látom a jót a szentet a társamban, az eltemetett, elveszett Isten arcot? Amennyiben megvan bennem ez a hit, - akkor kérdem - türelmes kitartással megpróbálom kiszeretni a mellettem élő emberből a nagyszerű, becsületes, megbízható társat, az Isten országot velem együtt tovább építő szentet?  

 

Szeretettel, Csaba t. 

---------------------------------------------

Mk 16,9-15

Miután húsvétvasárnap reggel Jézus feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Magdolna elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor a tanítványok meghallották, hogy Jézus él, és hogy Magdolna látta őt, nem hitték el neki. Ezután Jézus más alakban megjelent két tanítványnak útközben, amikor vidékre mentek. Ezek visszatértek, és közölték a hírt a többiekkel, de ők nekik sem hittek. Végül megjelent Jézus a tizenegynek, amikor éppen asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt feltámadása után. Azután így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!"