Azokra az "anyákra" is gondoljunk imádságos szeretettel, akik a vér szerinti anyukák helyett önkéntes szeretetből ölbe veszik, befogadják a gyermeket, akárcsak ez a kedves székelyhídi diáklány a pöttöm Ritát! Hála és köszönet az "önkéntes mamáknak,

Csaba t. 

- József Attila - MAMA

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még õszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késõ,
most látom, milyen óriás õ -
szürke haja lebben az égen,
kékítõt old az ég vizében.

1934. október