„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Istennek hála Budapestről felszállva meg érkeztünk Amerikába, igaz, hogy a pilóta Washington helyett Bostonba szált le, de mi az az ezer kilométer, a földrészt azt prímán eltalálta!! Amúgy a tévedését ő egy viharra fogta... amely így távolról nagyon szépnek tűnt! Még soha nem láttam az ég felhőit villámok által kivilágítva felülről! Egy darabig szájtátva néztem, de aztán eszembe jutott, hogy az én kis páholyom tízezer méter magasan száguldó repülőgép, és akkor már a látványt nem tudtam annyira önfeledten csodálni!! 