Annak idején a dévai kolostort és környékét a gyermekeinkkel nem csak fölajánlottuk Máriának, hanem imádságos hittel sokszor körbe is jártuk imádkozva, könyörögve!! Mária földje nem veszhet el, mondtam biztatóan a gyermekeknek és magamnak, s folytattuk a sokszor kilátástalan küzdelmet! Ingatag hitünk erősítésére állítottuk a képen látható hatalmas keresztet a telkünk szélére, úgy, hogy akkor még se a kolostor épülete, se a telek nem volt papíron a miénk!! Esténként a rózsafüzérrel körbejártuk Mária földjének a határait, meg - meg állva e hatalmas keresztnél, kérve mennyei Édesanyánkat, hogy óvja, védje árva gyermekei otthonát!! Imádságos bizalmunk beérett, ma már telekkönyvileg is a rendünk nevén van az ingatlan, s így zavartalanul "birtokolhatják" a gyerekek az imádsággal megszentelt, Mária drága földjét, itt Déván!! Megszülettek az engedélyek is, melyeket már azok a kollégáink vehettek át, kik annak idején első osztályos gyerekekként velem mondták az imákat, nem is tudva, hogy miért imádkozunk!! Isten malmai lassan őrölnek, de legyünk nyugodtak, soha egyetlen kérés sem marad meghallgatás nélkül!! 