„Az isteni alázatnak kell a szemünk előtt lebegnie, amellyel Krisztus térdre borul Jeruzsálem falai előtt, sír, hogy »hányszor próbáltalak összegyűjteni titeket, mint kotlós a szárnya alá a csibéit, de ti nem akartátok« [Lk 13,34]. A pap az az ember, aki egész életét arra szenteli, hogy odatérdeljen Jézus mellé, megölelje és azt mondja neki: »Ne búsulj, ne sírj, nézd, itt vagyok, jöttem, segítek a fránya kiscsibéket összeszedegetni, szeretlek téged, számíthatsz rám!«” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Az évek során sokféle embert meghívtam az asztalomhoz, többnyire egyszerű, bajbanlévő gyermekeket Az évek elteltek és a hajdan befogadott szegény gyermekek megnőttek! Most hétvégén a petrozsényi szép megemlékezést a hosszú zarándoklatot a katonasírokhoz, majd az elesettek emlékére szervezett foci kupát, négy hajdani fiammal szerveztük, bonyolítottuk le! A kétnapos rendezvény, nagyszerűen sikerült, sínen volt minden, büszke lehetek rájuk!! Örvendek, hogy Jézus biztatására olyanokat hívtam, és fogadok az asztalomhoz akik akkor, és ott nem tudták viszonozni a vendégszeretetemet!! Köszönöm Jézus Krisztusnak az evangélium útmutató fényét, azt a bátorítást, mely szíveinket megnyitja egymás felé és mindannyiunkat jobbá tesz!!