"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból** Lk 16,9

Merjünk nagylelkűek lenni! A pénz az ördög ganaja mondja Szent Ferenc atyánk. A trágya ha egy halomban van, csak bűzlik, de ha verejtékes munkával szétterítjük a földekre, akkor az táplálja a növényeket! Ugyanígy a pénzt nem érdemes tartogatni, nagylelkűen be kell fektetni a szeretet örökre megmaradó szép műveibe!! 

Előttem van Albert atya, 1989-ben ö Kolozsváron szolgált a ferences templomban, nagylelkűen engem a nemrég kinevezett Széki templom plébánosát felkeresett és mikor látta, hogy milyen kopott a kis falunk temploma, a zsebébe nyúlt és egy nagyobb összeget adott, hogy vegyek festéket a bútorzatra, szőnyegeket a templomra....  Nekem, nekünk abban az időben, a kommunizmus alatt nagyon sokat jelentett  Albert atya nagylelkű gesztusa! Ő már rég elment, de ez a nagylelkű tett, azóta is oly sokszor imára kulcsolja a kezemet, és elmondok hálás szívvel érte egy - egy fohászt!! 

Tegyünk jót amíg megtehetjük! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

Abban az  időben Jézus  ezt a  példabeszédet mondta  tanítványainak:  „Egy gazdag ember előtt  bevádolták intézőjét, hogy  eltékozolja ura  vagyonát.

Erre ő magához hívatta  és így szólt hozzá:  Mit hallok rólad? Adj  számot gazdálkodásodról, mert  nem  maradhatsz  tovább  intézőm.  Az  intéző  így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget?

Kapálni nem  tudok,  koldulni  szégyellek. Tudom  már,  mit  teszek,  hogy befogadjanak az  emberek  házukba,  ha gazdám  elmozdít  az  intézőségből.

Egyenként magához  hívatta tehát  urának  adósait. Megkérdezte  az  elsőt:

Mennyivel tartozol  uramnak? Azt  felelte: Száz  korsó olajjal.  Erre  azt mondta neki: Vedd elő adósleveledet, ülj  le hamar, és írj ötvenet.  Aztán megkérdezett egy  másikat:  Te mennyivel  tartozol?  Száz véka  búzával  – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet –  mondta neki – és írj  nyolcvanat.

Az úr megdicsérte a hűtlen intézőt,  hogy okosan járt el. Bizony, a  világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.”

Lk 16,1-8