Szilágyi Domokos!

KATONATEMETŐ

Egy szántó meg egy repülőtér között zúzódik meg a dísztelen katonatemető

csöndesen mint két mosoly között az emlékezés

Asszonyok keserve

anyák keserve

fiak keserve évek múltán is idetalál

erre száll mint a felhők

melyek nagy súlyos könnyekkel öntözik a halál ellen lázadó füveket

S mint akinek a boldogság

ölébe hullt

s nem tud mit kezdeni vele gyámoltalanul issza a föld

sok eső után az első napsugarakat

Mert fáj az öröm is

fájnak a sugarak

amint elömölnek a besüppedt sírokon fájnak a csontok a föld alatt

fáj ha csírázik a mag

fáj az anyának az élet

melyet világra hoz

Egy szántó meg egy repülőtér között húzódik meg e dísztelen katonatemető

A teremtő gyász merít itt erőt a holtak erejéből

a teremtő gyász merít itt erőt azoktól akik golyók között kínok rácsai között

szívet görnyesztő halálok között emlékezni tudtak az ismerős jövőre amelyért fegyvert fogtak

(ó nincs nagyobb kín mint fegyverrel teremteni békét és nincs drágább béke mint amely vérben született)

Egy szántó meg egy repülőtér között szunnyad e dísztelen

katonatemető

ezek a besüppedt sírok

küldik világhódító útjára a békét

hirdetve hogy nincs halál csak meghalás van

1960