A kutat te ásod, éveken át dolgozol verejtékesen, és aztán egyszer csak felfakad a víz és életet ad sokaknak.... Valahogy mindig ez a kép jut eszembe, amikor nagyra nőtt, szép gyermekeinket látom, karjaikban az áldott unokákkal... A gyermeknevelés, a kútásás öröme, verejtéke az enyém, de az életadó, friss víz Isten csodája, ajándéka, melyben csak gyönyörködhetünk!