„Az emberré válás nagyon fontos része, hogy miután megtapasztaltuk a gyermeklét gondtalan, játékos korszakát, majd megtapasztaljuk az ifjúkor világot felfedező, lüktető erejét testünkben, lelkünkben, továbbhaladjunk, és elkötelezett kapcsolatban, a házasságban társunkkal felfedezzük egymás lelkét, testét, azt is, hogy milyen csodálatos édesanyának, édesapának lenni, megtapasztaljuk azt a gyöngéd szeretetet is, amit ember csak a gyermekétől kaphat meg. Ez az élet rendje. Majd eljön az az idő, mikor a gyermekeink gyermekeinek is tudunk örvendeni, és hálás szívvel tudunk nézni Isten legcsodálatosabb ajándékára, a megszületett életre.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
,,Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek!” Megtanulhatjuk a katekizmust, csatlakozhatunk egy vallásos csoporthoz, tagja lehetünk az egyházi testületnek, kisegíthetünk a konyhán, vagy pappá is szentelhetnek minket, de vajon ismerjük-e egyáltalán Krisztust? Igyekszünk valódi, személyes és bizalmas barátságot építeni vele? Azon kell lennünk, hogy sose hanyagoljuk el Istent amiatt, amit épp Őérte teszünk: ez az jelenti, hogy sosem engedhetjük, hogy észrevétlenül fontosabbá váljon az, amit teszünk, mint az, akiért tesszük.
