„A házasság a legalapvetőbb, legfontosabb életadó közösség, az emberi szeretet bölcsője. Az őszinte szeretetet, a másik elfogadását, a hűséget, a bizalmat, a reményt, a kiengesztelődés és az újrakezdés nagy ajándékát a családban tapasztalja meg a felnövekvő ember, hogy ezeket az értékeket az életükben és az egyházban is tovább tudják majd vinni. Az ember a családban sajátítja el a kitartás képességét, ismeri meg a munka örömét, a testvéri szeretetet, a nagylelkű megbocsátást.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Ma Hajdúszoboszlón egy igen nagy öröm ért! Egy kedves hölgy felkeresett és átadott egy olyan talpas kis keresztet, amit ő a nagymamájától örökölt Csíkszentdomokoson, és amit a nagymamája Böjte Sándortól, az én édesapámtól kapott még a születésem előtt. Sajnos egy késen, egy konzervnyitón, no meg egy dobozon kívül, a hugommal semmi egyéb tárgyat nem örököltünk édesapánktól... A tárgyakon túl a legnagyobb örökség amit tőle kaptunk az az, hogy mindig büszkék lehetünk rá és az ő életére, amelyet másokért vállalt szolidaritásból adott oda. 