1918 november 11. – Németország aláírja a compiègne-i erdőben a fegyverszünetet, véget ér az első világháború.
Háború!Egy ilyen gyilkos világháborúhoz - mondhat bárki bármit - egy egész világ kellett! Vajon a világ tanult ebből a szörnyűségből, melyet a tankönyvekben csak úgy neveztek a húszas - harmincas években: „a háború, amely véget vet minden háborúnak”! Amint látjuk a történelemből néhány évtized múlva kitört a második világháború, és Ferenc pápa ahogy mondja, most folyik a harmadik világháború!!
Imádkozzunk az áldott békéért és ne hagyjuk, hogy a gyűlölet, a harag otthont vegyen a mi életünkben! Adná az Isten, hogy eljöjjön az az idő, mikor már nem kell fegyverszüneti megegyezéseket aláírni!
Aki a a Római Birodalom Pannonia provinciájában fekvő Savaria városban (ma: Szombathely, Magyarország) született 316-ban, vagy 317-ben, s a Gallia provinciában fekvő Candia-ban (ma: Candes-Saint-Martin, Franciaország) halt meg 397. november 8-án.
A római birodalmi hadsereg katonája volt, később pedig a galliai Urbs Turonum (ma: Tours, Franciaország) püspöke lett.
Ünnepét temetése napján üljük...
Könyörögjünk!
Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta életében is és halálában is.
Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson minket.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Ha megkérdezik mi az az eszménykép , amit én valóra szeretnék váltani , azt felelném , az Erzsébetet látogató Máriát szeretném követni. Istent a szívemben hordozva , jókedvvel , örömmel , Magnificatot énekelve tudjak szolgálni az emberek között , tudjam végezni azt a munkát , amire éppen szükség van .
Köszönjük szépen a Rotary Klubnak a gumikat, a 3 laptopot, a zöldségeket és a többi adományt. Nagyon örvendünk és hálásak vagyunk a finom vacsoráért és azért, hogy megismerhettük önöket .
…a gonosz lélek azt szeretné, hogy húzódjak le az út szélére, forduljak fal felé, hunyjam le a szemem és haljak meg. Az élet azonban nem erről szól. Az élet arról szól, hogy küzdünk és nem adjuk fel.
Ezen a földön bármi, ami történik velünk, lehet botlasztó akadály vagy dobbantó.
Egy súlyos betegségben nagyon elbukhat egy lélek, és hitetlenségbe, önsajnálatba, élet- és istentagadásba merülhet. Számára a szenvedés a kétségbeesést jelenti. De meg vagyok győződve arról is, hogy mindez fordítva is lehetséges: a fájdalom önmagába szállásra, eszmélésre vezeti az embert.
Büszke örömmel mutatom be Sándort és az ő kedves családját! Székelyvarságon laknak, az alapítvány ottani házában! Érdemes felkeresni őket, mert nem csak csodaszép helyen élnek, hol halászni is lehet, de finom pisztrángot is sütnek, ha idejében bejelentkeztek náluk!!