Mindannyian „meg kaptuk a meghívót a mennyei lakomára”, az Isten és az ember „egy asztalhoz ülhet”, és hiszem, hogy ezeket a legbensőbb tiszta vágyainkat Isten be fogja tölteni.
…arra gondoltam, jó lenne találkozni egy boldog emberrel. Akármerre keresgéltem, azt láttam, hogy igazából csak azok az emberek kiegyensúlyozottak, akik Istent keresik, az Ő közelében élnek.
Szükségünk van arra , hogy újból és újból magunkba nézzünk, és a szükséges pályamódosításokat elvégezzük . Ilyenkor felfedezhetünk magunkban olyan dolgokat is , amelyekre nem vagyunk büszkék . Nemcsak biológiai testünket kell méregtelenítenünk , hanem a lelkünket is , “bűntelenítenünk” kell . Beláthatjuk, melyek azok a pontok, gondolatok , ahol tévedtünk , és terveket kovácsolhatunk a változtatásra , a jobb emberré válásra .
Több évnyi küzdelem után, vegre elértük, hogy leaszfaltoznak egy darabot az udvarból és a bejáratot. Ez a hosszúsága ami a képen látszik és a szélessége a macskakőiig. Abban reménykedtem, hogy legalább a homokozóig megcsinálják, de azt mondták elégedjünk meg ennyivel.
Egy gyermeknek veszünk két-három gombóc fagylaltot , de utánna azt modjuk , ennyi elég , különben megfájdul a torkod . A Jóistentől mi is kérünk mindenfélét, de Ő bölcs , és tudja mi vállhat javunkra és mi kárunkra . Az ember saját magával kapcsolatban nehezen tudja mércét jól beállítani . Ezért is fontos , hogy kéréseinkhez tegyük hozzá : a Te akaratod legyen meg és nem az enyém . Bármennyire nyafogok , de ha úgy látod , hogy nem erre van szükségem akkor tagadd meg tőlem . Fontos , hogy elhiggyem , hogy mindaz , ami testem, lelkem számára szükséges, amihez felnőttem , és amit képes vagyok befogadni , azt Isten előbb-utóbb megadja nekem . Bízzunk benne , merjük elfogadni az Ő akaratát , merjünk belesímulni a tenyerébe .
Szeretnénk megosztani veletek is, hogy tegnap a szelterszi Szent Gellért Rehabilitációs és Rekreációs Házunknál misézett Böjte Csaba atya a Kistestvérek Közösségének táborában.
Az atya arról beszélt, hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak az életben. Hogy mekkora áldás, hogy az anyanyelvünkön hallgathatjuk a miséket, hogy elénekelhetjük szabadon himnuszainkat, és, hogy észre kell vennünk, hogy ezek mekkora jelentőséggel bíró dolgok.
Az imádkozó ember Istennel próbálja járni útját és minden döntésébe megpróbálja bevonni Őt . Nem kapcsolódnak ki az alsóbb rendszerek : üzen a fáradtság, a vágy , lelkünk keverőpultjába , ezek mellé bejönnek a gyakorlatias meglátásaink, de bejön Isten üzenete, Isten szava is és alázattal mérlegelünk, próbálunk az Ő akarata szerint dönteni .