Végtelen szomorúsággal, de csodálattal is nézem a gólyát, ahogy a behavazott fészkén ül a tojásain! Tanuljunk ezektől az oktalan állatoktól! Lám, ők nem arról beszélnek, hogy a gyermekvállaláshoz vannak-e feltételek, körülmények, hanem a három kis tojásán kotol a szakadó hóban, végzi a dolgát! Nála az abortusz azt jelentené, hogy behúzódik egy védett helyre és a tojásai megfagynak... mégsem teszi! Ébredjünk fel mérhetetlen kényelmünkből, tespedtségünkből, fejezzük be a siránkozást, a nyafogást, és segítsünk életbe maradni azoknak, akik a létükért küzdenek! Nem a körülményeket kell nézni és szapulni, hanem saját életünkért, jövőnkért kell küzdenünk, mert ha oldott kéveként szétfolyunk, ha gyermekeinket nem vállaljuk és neveljük fel szeretettel, akkor azok kik utánunk jönnek, joggal fognak elkaparni a föld felszínéről, mint céltalan heréket!Bármilyenek is a feltételek, te dönts az élet mellett,
Csaba testvér ajándéka a 60. születésnapjára nagy családja valamennyi tagjától és támogató barátaitól. Készült valamennyi 2019. január 24. napján nevelt gyermekarcképéből Emmer László fotójának felhasználásával.
Török László köszönjük a zseniális ötletet, Török Briginek köszönjük a kitartó munkát a kép elkészítésében.
Szabolcs Sajgó jezsuita és Böjte Csaba ferences testvér egy esten a Párbeszéd Házában ma este. A résztvevők megtekintettek egy filmet az abortuszról, majd érdekes párbeszéd alakult ki a témáról.
Kérdésem: évtizedek óta miért van annyi futó kaland, kapcsolat, melynek eredményeként megfogan a nem tervezett ÉLET!? A neveléssel is komoly gond lehet, nem!? Megtanítjuk-e a fiataljainkat arra, hogy testük egy csodálatos "műszer", adomány, amellyel ajándékozhat és életet is kiolthat... Az ateista kommunista diktatúra mire nevelte a ma középkorú szülőket, s ők vajon mire nevelik a gyermekeiket!? Ezek és ehhez hasonló kérdések jutottak tegnap este az eszembe...
Ki jön velem a hegyek közé, a hétvégén Borszékra egy lelkigyakorlatra? Február 1-4 között megyünk havat látni, teremtő Istenünk fehér csodájában gyönyörködni, a behavazott tájban Istent dicsérni!
A következő történet nagyon sokat jelentett nekem:
Mikor felszenteltek pappá, kihelyeztek egy eldugott kis faluba. Oda voltam s vissza, hogy mehetek. Az ember hat évig toporzékol egy helyben a papneveldében, mint a kifutóban a lovak, amik ha lehet vágtatni, vágtatnak ezerrel... írtam egy hatalmas székfoglaló beszédet, és alig vártam, hogy megérkezzek.
Vasárnap a szentmisén hat néni volt és egy bácsi. A jó melegben szépen hanyatt vágták magukat. Mikor elkezdtem a prédikációt, a bácsi rá is zendített a horkolásra. Egy világ omlott össze bennem. Próbáltam mondani a magam hatalmas bölcsességeit, eresztettem is, ahogy csak tudtam, de nem volt vevő rá senki. Mint mikor az ember szájában összemegy a tej, olyan keservesen éreztem magamat, alig vártam, hogy vége legyen a szentmisének.
Visszamentem a sekrestyébe, leültem egy székbe, és összeroskadva sajnáltam magamat: „Látod, Uram, hat évet tanultam, cölibátust és minden egyéb lemondást vállaltam Érted, és ezt kaptam cserébe.” Mintha Jézus odaült volna mellém, és azt felelte volna: „Látod, én meghaltam ezekért a kereszten.” Szégyellem, de akkor valahogy úgy spontán az volt bennem: „Uram, akkor Te is jól megszívtad!” Csendben, egyedül üldögéltem az üres templomban, és elszégyelltem magamat. Megértettem valami nagyon fontosat: tény, hogy ezekért az emberekért én hat évet tanultam, de Krisztus meghalt értük a kereszten.
Eljött az az idő, amikor az emberek szennyesét sokkal nehezebb elrejteni, mint régebben, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabbak vagyunk, hanem a tisztulás újabb állomásához értünk.
Isten nem alszik. Verejtékes munkával vezet bennünket lépésről lépésre előre a kibontakozás útján. Persze szabad akaratunkból kifolyólag lehetőségünk van dönteni akár egyedileg, akár közösségileg a gyűlölet, a harag mellett. Az lenne jó, ha megállnánk, és Istenre figyelve a szeretet mellett döntenénk. Isten dolgozik: mindannyiunkban külön-külön és az emberiség nagycsaládjában is. Hagyjuk, hogy vezessen bennünket.
Petrozsényi gyerekeink első próbálkozása a színjátszás rögös útján jól sikerült! Elég magasra rakták a mércét, de szerintem ügyesek, aranyosak voltak, a közel 30 perces előadásukkal! Isten áldását kérem a színészekre, a rendezőre és a ház vezetőjére, Lönhárd Andreára!
Szeretettel,
Csaba t.
"A muzsika hangja (eredeti cím: The Sound of Music) egy amerikai zenés filmdráma, amelyet Robert Wiserendezett 1964-ben a 20th Century Fox filmstúdió gondozásában. A filmet Hollywood egyik klasszikus musicaljeként, és a világ egyik legsikeresebb filmjeként tartják számon."
Parádés előadással jöttek elő a dévai kolostori kölyök színház fiatal művészei! 11 nap alatt valóban csodát tettek! Munkájuk minden elismerést megérdemel! Mondjuk én a darab szerzőjével szívesen leülnék egy vitára Szent Ferenc életével kapcsolatosan, de legyen ez az én bajom! A rendező, és a gyerekek munkája most is kifogástalan volt éppen ezért én hálás szeretettel ölelem a csapat minden tagját, és köszönöm az eredményes munkát Pál Évának és a gyerekeknek!!
Nagy szeretettel imádkozom és nem csak aprószentek ünnepén, a Szent Ferenc Alapítvány otthonaiban felnőtt fiatalok drága gyermekekért! Imádkozom azért a sok száz "unokáért" akiknek a szüleit volt alkalmunk az élet szeretetére, elfogadására tanítani az évek során! A megfogant és a megszületett élet, a legdrágább kincs ezen a földön! Az utolsó ítéleten nem fognak szembejönni velünk a ruhák, a házak, az autók, de még a megszerzett diplomák sem, akkor és ott csak a megfogant, megszületett "életek" fognak velünk szembejönni! Azok a hajdani gyermekeink fognak megkeresni akiket szerettünk, vállaltunk, hordoztunk, ők biztos, hogy átölelnek amiért mellettük döntöttünk, amiért vállaltuk őket, szeretetre, jóra neveltünk. Ők lesznek akik védeni fognak a vádlóink előtt, ők lesznek azok, akik segítenek megtisztulni hibáink, bűneink szennyétől!
Drága unokáink, a pedagógus munkánk eredményességének hiteles fokmérői, szeressük, támogassuk őket, mert ők lesznek a mi védő ügyvédjeink a számadás napján!
Alkalmunk lesz elmondani a gyermekeinkkel együtt megfogalmazott vágyunkat! Arra szeretnénk kérni a pápát, hogy június elsejét, a nemzetközi gyermeknapot tegye a Gyermek Jézus szent ünnepévé! Bármerre nézek, azt látom, hogy mi felnőttek lelkiekben koravén aggastyánokká kezdtünk lenni. Kiveszett a világunkból a gyermeki jókedv, vidámság, játékos, örömteli pajkosság. A nagy Isten karácsonykor közénk jött, gyermekké lett és mielőtt egyetlen csodát is tett volna vagy prédikációt mondott volna, azelőtt elment játszani, bújócskázni Názáret poros utcáin a gyermekekkel. Akkor is volt baj, háború, nehézség és a nagy Isten mégis mert, tudott gyermekké válni, gyermekként élni, majd felnőtt fejjel bennünket arra buzdítani, hogy akarjunk gyermekek lenni, ha szeretnénk, hogy miénk legyen a mennyek országa! A Szent Ferenc Alapítványinál, a gyerekeinkkel, barátainkkal évek óta ünnepeljük az értünk gyermeké lett Istent, a gyermek Jézus-búcsút, június elsején. Lám, most Ferenc pápa ezen a szép napon isteni gondviseléstől vezetve, nemzetünk szentélyébe, Csíksomlyóra jön. Szeretnénk egy szép Gyermek Jézus szobrot készíttetni, a gyerekeink által készített ruhába felöltöztetni, és Csíksomlyón Ferenc pápának ajándékozni, s egyúttal megkérni arra, hogy az értünk gyermekké lett Jézus Krisztust egy külön ünneppel állítsa példaképként elénk. Hadd legyen egy nap a világegyházban, amikor az értünk gyermekké lett nagy Istent ünnepelhetik a gyermekek, felnőttek együtt, vidám örömteli szívvel!