Üdvözlégy, örökké áldott légy, az Oltáriszentségben jelenlévő isteni Fölség! Isten és ember, Krisztus Jézus, minden áldás élő kútfeje, menny és föld Ura, Istene.
Kit az angyalok, mint odafenn az egekben, úgy imádlak az Oltáriszentségben. Én is méltatlan teremtményed leborulva imádom szent Fölségedet, és teljes szívemből hálát adok neked, hogy te mennyei Fölség lelkünk eledelére önmagadat adtad az Oltáriszentségben.
Kérlek, Uram, ne vegyelek soha ítéletemre, hanem az üdvösség e szentsége legyen nekem is üdvösségemre.
Arra lenne a legnagyobb szüksége a mai világnak, hogy sok-sok ember sok - sok egyszerű dolgot nagy szeretettel, jósággal tegyen. Az ember hajlik arra, hogy fontoskodjon, szerepeljen, de a hétköznapokban, az egyszerű dolgokban válik el, milyen is valójában.
Boldog Rajmund „Imádónak és imádottnak könyve” művéből (ez a műve magyar nyelven is megjelent):
„Mondd, te szeretet bolondja, mit tennél, ha Imádottad többé nem szeretne? Azt válaszolta, hogy továbbra is szeretné őt, mert nem szeretni - halál; és szeretni - élet.”
Jézus megkérdezi tanítványait: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Válaszukban Jézust kapcsolatba hozzák a zsidó szellemiség, a vallási élet legnagyobbjaival. Jézust látva az em- beri kiválóság előtt hajtanak fejet. Ő azonban nem elégszik meg ezzel a válasszal. Tovább kérdez: „Hát ti, kinek tartotok engem?” A tanítványok megérezték, hogy Jézus több mint egy kiváló ember. Péter az Atya kinyilatkoztatásának fényében vallotta: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!” És vele valljuk ezt kétezer éve! Jézus pedig Simont sziklává teszi, rá építi Egyházát, amelyen a pokol kapui sem vesznek erőt, hiába próbálkoznak. Szent Pállal mi is mondjuk: Tudom, kinek hiszek!
Isten a jótett, a jóság örömét szeretné fölkínálni nekünk, mint egy jó édesanya, aki a finom étel ízét szeretné megosztani a gyerekével, és föltálalja szép, fehér asztalon. Ezért próbál mindannyiunkat bevonni a világ továbbteremtésébe, a megváltásba.
Mennyi szörnyű betegséggel mehettek Jézushoz az emberek. Vitték, húzták magukkal a nyomorékokat, a gyógyíthatatlanokat, a kirekesztetteket.
Sehol nem olvassuk azt, hogy undorodott volna tőlük, vagy hogy bárkit elküldött volna magától. Türelmesen várt minden esetre. Győzött a gonosz felett, és megkapta a gyógyultak, a megszabadítottak hódolatát.
Ma sincs ez másként! Hozd elé az eseted, a leleteid, a szenvedéseid, testi és lelki nyomorúságaid! A szeretett Orvosunk ma is rendel, és meg tud gyógyítani.
Jézus Krisztus, lábaid elé helyezzük szenvedéseink és betegségeink. Gyógyíts meg, Uram, dicsőséges Sebhelyeid ereje által, a Te Igéd és Kereszted által, a Te Szereteted által! Te vagy a Jó Pásztor, mi pedig aklod bárányai: könyörülj rajtünk!
Meg kell tanulnod kacagni saját kudarcaidon, és akaratosan, konokul, ha kell, mindent elölről kezdeni. A kényelmes zsákutcában való sorvadozás nem lehet alternatíva.
Halála előtt két évvel Boldogságos Ferenc negyvennapos böjtöt tartott Alverna hegyén, a Boldogságos Szűz és Isten anyja és Szent Mihály arkangyal tiszteletére, Nagyboldogasszony napjától Szent Mihály szeptemberi ünnepéig. És rajta volt az Úr keze. Miután látomásában társalkodott a szeráfokkal, és részesült Krisztus sebhelyeiben, ő alkotta a túloldalon olvasható dicséreteket, saját kezével írta hálából mindazért a jóért, amit Isten művelt vele.” Ezt írta Leó testvér arra a cédulára, amely Ferenc keze írását is őrzi 1224 szeptembere óta.
A cédula Leó testvér további szavait is tartalmazza: “Boldog Ferenc saját kezével írta ezt az áldást nekem, Leó testvérnek”, és “Ugyanígy, saját kezével rajzolta a Tau jelet a fejjel”.