Őszinte tisztelettel meghajtom a fejemet mindazok előtt, akik becsületes munkával anyagi javakat termelnek a maguk és mindannyiunk javára, úgy hogy a környezetüket nem terhelik, teszik tönkre!! Őszinte tisztelettel, Csaba t.
Őszinte tisztelettel meghajtom a fejemet mindazok előtt, akik becsületes munkával anyagi javakat termelnek a maguk és mindannyiunk javára, úgy hogy a környezetüket nem terhelik, teszik tönkre!! 
Tófalvi Ferenc és József gyermekeink drága jó korondi barátjai elveszítették szeretett édesapjukat! Isten nyugtassa az elhunyt férjet, édesapát, nagytatát! Teremtőnk fogadja az Ő dicsőségébe sok sok szeretettel, és gyászoló családját vigasztalja az örök élet reményével!!Őszinte részvétellel, Csaba t.
Boldogság?
Az mi? Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
-írja Vörösmarty Mihály költőnk a mindannyiunk által ismerős és népszerű versében. És mintha József Attila sorai is erre rímelnének, amint írja kedves Jocójának: libasültet enni, öt forintért kuglert venni, jó ruhában járni-kelni… S a végén megállapítja: „s mert nincs meg e sok jó dolog, azért nem vagyok én boldog.”
Valóban, hívő és hitetlen egyaránt vágyódik a boldogság után. Nem tudja igazából mi is az: érzés, állapot, vágyaink teljesedése, földi Kánaán?
Sokan sokféleképpen próbálják hajszolni, sőt elérni, netán megtapasztalni. Van, aki a sikerben, a pénzben, az elismertségben, van, aki a hatalomban, a birtoklásban, van aki a kapcsolati tőkében, esetleg családi békéjében, gyermekei ragyogó szemében, szerelme beteljesedésében, az élvezetek perceiben, a gondtalan semmittevésben véli felfedezni. De mindannyiunkban közös, hogy a boldogság pont akkor illan el életünkből, amikor már azt hinnénk, megkaparintottuk. Lehet, hogy ilyen a természete. Nem jár nekünk, inkább ajándékba kapjuk. Nem kaparintható meg teljes mértékben, nem cövekel le tartósan életünkben. Ezért állandóan keresni kell, vágyódni utána.
Jézus a nyolc boldogságban egy másfajta szemléletet ajánl. Nem feltétlenül a földön túli, mennyországi boldogságot ígéri meg, vetíti elénk, mintegy kárpótolva a földi nyomorúságot, hanem jelen időben fogalmaz, és azt mondja: Már most boldog vagy. Boldog lehetsz, ha üres kézzel és nyitott szívvel fordulsz felém. Ha átadod nekem vágyaidat. Nem kiölöd, nem belefojtod pénzbe, drogokba, munkába, élvezetbe, hanem mindenestől kilépsz az önző egó ördögi köréből, s bízol bennem. Jobban, mint magadban-tehetségedben-anyagi javaidban-kapcsolatrendszeredben.
A jézusi szemüvegen át szemlélve, boldogság forrása lehet a szegénység, mert nem tapad szívünk az anyagiakhoz, felszabadulunk a nyomástól, kikerülhetünk a pénz okozta függőségből. Boldog az is, aki sírva gyászol, mert ez azt jelenti, szerette, akit elveszített, de elengedi, mert tudja, hogy jó helyre, az Atyához ment, s ezért utat ad könnyeinek. Nem elnyomja a sírhanton cipőjével a cigarettacsikket, hanem megrendül, pl. édesanyja vagy felesége temetésén. Boldog lehet, aki elfogadja a hiányt bármilyen élethelyzetben, mert Isten maga tölti be azt végtelen szeretetével. Szenvedve, szomorúan, üldöztetve, nincstelenül is boldogok lehetünk, mert ez a boldogság olyan mélyen van, és olyan magasba nyúlik összeköttetésünk a forrással, hogy azt senki és semmi nem veszélyeztetheti.
Jézus nem a nyomorgókat, a csőlakókat, az aluljárók hajléktalanjait, a létminimum alatt élőket, a munkahelyüket elveszítőket dicsőíti, hanem azokat, akik felszabadulnak a kötöttségektől. Akik nem tapadnak a kincs-hír-gyönyör gazdagságához. Ha van élnek vele, ha nincs, nem esnek kétségbe. Ahogyan Napóleon szerint a marsallbotot zsebünkben, úgy Jézus szerint a boldogságot a szívünkben hordozzuk. Csak észre kellene venni. Le kell fújni a hamut a parázsról. Átértékelve életünk prioritásait.
Egy újsághír szerint egy tolvaj fáradságos ügyeskedéssel betört a bankba, de nem tudta kinyitni a páncélszekrényt. Így dolgavégezetlenül távozott. Mindössze a fogason függő köpenyt vitte magával dühében. Másnap az újságok beszámoltak a betörésről. És azt is megírták, hogy az ellopott köpeny zsebében volt a páncélszekrény kulcsa…
Sokan így járunk a boldogsággal. Csak föl kellene ütni az Evangéliumot, beleolvasni, és ott a kulcs. Ugye milyen közel a boldogság! Hisz Isten kegyelmi háttérmunkájába kapaszkodva túl tudunk lépni a bűnön, a csalódáson, könnyebb lesz megbocsátani, mint feszültséget okozni. Nagyobb öröm lesz adni, mint magunknak gyűjtögetni. Szenvedve is tudunk szeretni, sőt másokat boldoggá téve leszünk boldogok.
sebipáter
Sok ember mindig fiatal szeretne lenni, de e reménytelen próbálkozás egyetlen eredménye, hogy megfossza magát az érett felnőttkór tiszta, termékeny örömeitől, azokról, amelyekről olyan szépen ír az alábbiakban Rabindranath Tagore.
Olvassuk el alázattal az idézetet és vágyva vágyunk az érett ember bölcs, céltudatos életére, melyből nem légvárak, hanem átgondolt, termékeny gyümölcsök születnek szeretteink számára!
Szeretettel, Csaba t.
"Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be - nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk - jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról, hogy az ábrándozás elvarázsolt világában tévelyegjünk, és úgy rendezzük be az életet, ahogyan azt korlátozott lehetőségeink megengedik. Nem vonz bennünket egy ismeretlen, szerelmes asszony csábító tekintete, és többre értékeljük a régi vonzalmakat. Az ifjúság frissessége akkor már elhalványodik, és az ember nem öregedő lelke a hosszú közös élet után mind világosabban ül ki az arc, a szem kifejezésében. A hang, a mosoly, a tekintet - minden összhangba kerül az ember belső világával. Nem reménykedünk többé az elérhetetlenben, nem kesergünk többé a hűtlen szerető miatt, és megbocsátunk azoknak, akik megcsalnak bennünket. S akkor odaadjuk a szívünket annak, aki mellettünk állt, aki megszeretett bennünket, aki hűséges maradt hozzánk az élet minden vihara és minden keserű elválása után. S érezzük az elégedettséget és nyugalmat a kipróbált, hű barátok kedves körében. Keserű azok sorsa, akik az élet lágy alkonyán új vonzalmakat, új sikereket vonszolnak hasztalanul, akikre nem vár a meghitt otthon, amelyben megpihenhetnek, s akiket nem üdvözöl a lámpa meleg fénye, ha este hazatérnek."
Ha a városunkban egy szörnyű, gyilkos fenevad garázdálkodna, szólnának a szirénák, félrevernék a harangokat, hogy megvédjük az embereket!! Papi munkám során megtapasztaltam, hogy a legmélyebb, legnehezebben gyógyuló sebeket, a fiatalok egymásnak és maguknak, az élet vállalása kapcsán elkövetett hibák, bűnök által okozzák! Nagyon nehéz e súlyos erkölcsi kérdésben megszólalni, és talán ezért is volt, van annyi mellébeszélés, csak fájdalmat, sebet okozó megnyilatkozás világiak, egyházi személyek részéről! Olaj Anett, budapesti háromgyerekes édesanya, ehhez a kérdéshez nagyon bölcsen, gyógyító szeretettel tud hozzászólni. Úgy gondolom, hogy mindazoknak, kik az élet melletti bármilyen döntésben érintettek, fontos lenne, hogy meghallgassák e fiatal édesanya tanúságtételét, mely nemcsak elgondolkodtat és segít a gyermekvállalásban a legjobb döntést meghozni, de ugyanakkor képes a meggondolatlan tetteink által okozott mély sebek gyógyítására is.
Nagy-nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt január 3o-án a Szentkeresztről elnevezett plébániatemplomban, 18.oo órától. A rövid szentmise után lesz Anett tanúságtétele, majd egy imádságos szeretetben megtartott beszélgetés!
Szeretettel, Csaba t.
A tudás önmagában nem üdvözít. Nem elég csak tudni, hogy van családunk, hazánk! Cselekvő szeretettel akarnunk kell a holnapot, áldozatot kell vállalnunk, útra kell kelnünk, fáradságot, nehézséget vállalva, a magunk csokrát el kell vinnünk szeretteinknek. Csaba t.
Ültessünk fákat, tegyük tündérkertté szülőföldünket!! Transsylvania!! Mi mindannyian, kik Erdélyben élünk, nem csak nevünkben, hanem létünk ezer szálán kötődünk a fákhoz, az erdőkhöz!! Valljuk, hogy az erdők népei vagyunk, és ha bölcs szakembereinket, történészeinket hallgatjuk, bizonyossá válik, hogy Székelyföld gazdaságának is legfontosabb rugója a dombjainkat, hegyeinket borító, sok-sok módon hasznunkra lévő fa, bokor, hatalmas erdők, s annak megannyi kincsei! A gyümölcsfák, az erdők meghatároznak bennünket, fenntartanak, táplálnak, meleget adnak, jelen vannak ezer formában a mindennapi életünkben, és ugyanannak a nagy Istennek teremtményei mind mi, de sajnos mi nagyon sokszor mostoha testvérekként bánunk velük! Erdélyben rengeteg gyümölcsöst felvet a gaz, sokat kiirtottunk, letaroltunk, akárcsak hatalmas, ősi erdőinket! Egy repülővel ha hosszan szálunk figyelmesen a Kárpátok felett, szörnyülködve láthatjuk a rengeteg pusztítást, mindenütt feltépett föld, vádlóan az ég felé meredező csutakok!! Székelyföld múltja szorosan kötődött az erdőhöz, a fákhoz, és megvagyunk győződve, hogy jövőnk is össze van kapcsolva a hegyeink csendes, békés lakóival, az ők pusztulásuk a mi pusztulásunkat is jelenti!!
Népünk fák iránti tiszteletét nagyon szépen jelzi, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus fogantatásának titkát, az Égnek a Földel való egyé válását őseink Gyümölcsoltó Boldogasszony néven ünnepelték, és ehhez az ünnephez kötődött a facsemeték kiültetése, oltása, szemezésének szép szokása is! A csíksomlyói ferences testvérekkel azt tervezzük, hogy e szép ünnepet, és a hozzá kötődő népi szokásokat tudatosan fel kellene elevenítenünk, sőt a fák, az erdők iránti tisztelettel tovább is gondolnánk, és az Ezer Székely Leány Napja ünnepéhez hasonlóan, az erdészek, kertészek, ácsok, asztalosok, a fával foglalkozó emberek ünnepévé tennénk, ha ebben a szakemberek és a politikusaink támogatását elnyerjük! Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re esik, de mi március utolsó hétvégéjén szeretnénk templomainkba meghívni mindazokat, akik a fák szaporításával, gondozásával, annak értékesítésével, feldolgozásával foglalkoznak, szeretnénk Isten áldását kérni rájuk és kezük munkájára, a fákra, cserjékre, az erdőinkre!! Ezen a napon szeretnénk ha templomunkba facsemetéket, gyümölcsfaoltványokat hoznának a kertészek, az erdészek, és ha a templom előtti téren vagy a város főterén, egy szép vásárral egybekötött kiállítás lenne, ahol nem csak facsemetéket lehetne vásárolni, de mindazt amit nagyszerű mesterembereink, ácsaink, asztalosaink, szobrászaink fából készítenek! Természetesen azt szeretnénk, ha ezt a szép ünnepet nemcsak Csíksomlyón, hanem Erdélyben, sőt az egész Kárpát-medence minden templomában, térségében hasonlóképpen megrendeznék, és ha minden család, közösség egy-egy facsemetét, vagy kisebb ligetnyi fát elültetne!! Fontos, hogy ez az ünnep tudatosítsa bennünk, hogy létünkben, fennmaradásunkban mennyire rá vagyunk utalva az erdőkre, a gyümölcsöt termő fáinkra, bokrainkra. Jelszavunk: aki fát ültet, az bízik a holnapban, hisz a megmaradásban!! Ültessünk fákat, erdőket, tegyük tündérkertté szülőföldünket!!
Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Érdemes elolvasni az Ukrán katolikus püspök levelét, imádkozzunk az áldott békéért!! Csaba t.
http://magyarkurir.hu/hirek/meltosag-tuntetese-ukrajnaban-interju-borisz-gudziak-ukran-gorogkatolikus-puspokkel
