Hiszek a vihar utáni holnapban, mert Isten gyermekei, az emberek nem statikus, ércbe öntött, merev entitások, pillanatnyi vakságuk, hihetetlen kapzsiságuk, egymásra való acsarkodásuk el fog szállni, és lelkük Isten adta szépsége fel fog ragyogni, hisz mindannyian fény felé hajló, igazságot kereső, dinamikusan fejlődő, maréknyi porból született teremtmények vagyunk.

Hiszem, hogy mindannyian vágyunk arra, hogy kibontakozzunk, életünk virágba boruljon, majd jó termést hozzunk, hogy így életünknek értelme, nemes célja legyen. Lelkünk mélyén mindannyian egy testvéri, kibontakozó, értelmes életre vágyunk.
Meg vagyok győződve, hogy Isten teremtette szép világunk elég nagy, van itt hely bőségesen mindnyájunknak. Abban is biztos vagyok, hogy jóságos mennyei Atyánk jól feltarisznyálta világunkat: van elég vas, réz, szén, kőolaj, jutna mindnyájunknak, ha bölcsen és testvéri szeretettel használnánk fel ezeket.