Világunkat úgy képzelem el, mint egy óriási puzzle-t: megvan itt minden, csak a gonosz egy kissé összezavarta a darabokat. Nekünk nyugodt, békés, kitartó munkával sikerülhet, sikerülnie kell mindent szépen helyre rakni.
Ez nagyszerű dolog, emberhez méltó élet, számomra szebb, mint a tökéletes kész világot szájtátva szemlélni.

Az lenne a fontos, hogy a párbeszéd által segítsük egymást, hogy a saját szeretethimnuszát mindenki maga írhassa meg.

Jézus Krisztus azt mondta: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.” [Jn 5,17] Az én igazi reményem a mindmáig munkálkodó Isten, mert azt még valahogy el tudom hinni, hogy az emberi munka értelmetlen, céltalan, üres lötyögés, de azt, hogy a teremtő Isten mindig a szeg mellé ütne, azt nem tudom elképzelni. Mi mindannyian ennek a teremtő Istennek a munkatársai vagyunk. Hiszem, hogy minden nyafogás, siránkozás ellenére világunk a kibontakozás, a kiteljesedés útján halad.