A mi életünkben is mi értékesebb: egy ház megépítése, egy jócselekedet, egy vidám hangulatú karácsonyi vacsora vagy egy súlyos betegség? A lelkünket mivel tisztítjuk meg jobban? Ez nagy-nagy titok.

A szenvedésre elsősorban a mi lelkünknek van szüksége: a tűzben próbálják, tisztítják meg az aranyat.

Üdvösségünk szempontjából is nagyon fontos, értékes periódus lehet. A szenvedés közepette az ember sokkal tisztábban látja döntéseit, életét, és olyan új elhatározásra juthat, amely magasabb szintre emelheti a létét.

Tény, hogy a jobb lator csak a kereszten, a halálhörgés közepette tudott megtérni, felsírni. Jézus Krisztus megbocsátott neki, s ezt mondta: „Még ma velem leszel a mennyben.” [Lk 23,43]

Minden szónál szebben prédikál, ha egy anya a betegágyban türelemmel, szeretettel, a gyermekeinek példát mutatva, fájdalmait értük felajánlva, méltósággal viseli a kínját, a keresztjét. A családtagok számára sem csak nehézség lehet, hanem lehetőség, hogy szeretetüket kifejezzék, megerősítsék. A környezetükben talán vannak, akik elgondolkoznak: ilyen törékeny az élet, s talán komolyabban veszik a sajátjukat.

Mi, keresztények hisszük, hogy létezik egy olyan dimenzió, ahol szeretetből, jóságból ajándékot adhatunk egymásnak – nemcsak egy szál virágot, egy szelet süteményt vagy egy autót, hanem a szenvedéseink, imádságaink gyümölcsét is felkínálhatjuk egymásnak azért, hogy a másiknak azt a Jóisten betudja, valamilyen módon a másik azáltal jobb legyen, jobb útra térjen, világosabban, tisztábban lásson, megértse az összefüggéseket az élet titkai között.

Ezen a Földön nagy titok, hogy minek mi az árfolyama, mi mennyit ér. Gondoljuk, hogy a kacagásnak nagyon nagy az értéke. A szenvedésnek sokkal nagyobb, de ezt nagyon nehéz belátnunk.