Még meg sem volt az emberiség, már a Jóisten tudta, hogy egyszer majd csinálni akarunk magunknak autót, mobiltelefont, mindenféle hasznos szerkentyűket, ezért az anyagvilágot úgy teremtette, hogy a föld mélye magában hordja a különféle ásványokat, amik ezek elkészítéséhez szükségesek.

Ez szép, mert arra az édesanyára emlékeztet, aki gondosan feltarisznyálja gyermekét, mielőtt elengedi kirándulni, táborba. Ellátja mindennel, amire szüksége lesz a hosszú út alatt. Olyan jó arra gondolni, hogy jól fel vagyunk tarisznyálva. Hiszem, hogy az emberiség még nem jutott a tarisznya fenekére, hihetetlen távlatok vannak előttünk. A teremtés hajnalán elhangzott első isteni parancsból még nagyon keveset váltottunk valóra: „Szaporodjatok és sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet.” [Ter 1,28]

Az Egyház nem a majmoktól, az élő állatoktól, hanem az élettelen porból származtatja az embert. „Porból lettél, és porrá leszel” – mondják fejünknél a temetésünkkor. Majd egykor az emberiség bölcsei megrajzolják e semmiből induló hatalmas diadalmenetet, mely az élettelen anyagon keresztül az öntudatra ébredő emberhez vezetett.