Mielőtt tanítványokat gyűjtött maga köré, és járni kezdte Júdea és Galilea településeit, negyven napig böjtölt; vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.

Ekkor a Sátán háromszor kísértette meg, hogy meghiúsítsa küldetését, de Ő ellene mondott. Soha nem követett el bűnt, Szent Pál így fogalmazott: „Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.” [Zsid 4,15]

Tizenkét férfit választott ki, hogy tanítsa őket, „erőt és hatalmat adott nekik a gonosz lelkek fölött és a betegségek gyógyítására.

Aztán elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát és gyógyítsák meg a betegeket” [Lk 9,1–2], de számos tanítvány is követte és hallgatta. Jézus egyedülálló küldetést bízott az egyszerű, tanulatlan halászra, Péterre: „Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” [Mt 16,19]