Mi a különbség a dogma és az Egyház tanítása között? A dogma szó jelentése: igazság, amely mindenhol érvényes.

Minden tudomány dogmákra, alapaxiómákra épül. A dogma független mindenkitől. A legegyszerűbb dogma, alapigazság pl. a 2x2=4, ez sem függ helytől, időtől. Ha egyetlen ember se fogadná el, akkor is érvényes lenne, mint ahogy akkor is hatott a gravitáció, amikor még nem ismerték fel ezt a törvényt. Minden ember dogmatikus, mert ha például egy gépész nem lenne az, figyelmen kívül hagyná a fizika törvényeit, a híd, amitépített, leszakadna.

A dogmák Krisztus tanításából levezethető igazságok, amelyeket az Egyház élő hagyománya mindig is vallott. Soha nem alapítanak például egy újabb szentséget, és az Oltáriszentségről soha nem tanítják majd, hogy nem Krisztus teste és vére. A dogmák által könnyebb a szeretetet megvalósítani, mert tisztán elénk tárják a fontos igazságokat. Élet van bennük. Én szeretek tisztán látni, jó tudni, hogy merre van a lent, a fent, a kint, a bent...

A tanítás pedig hit és erkölcs dolgában olyan kinyilatkoztatás, amely a jobb megértésére vezet, és erre nem mondja az egyház, hogy nem lehet benne tévedés.

A dogmák örök igazságok, de fejlődnek is: nem az igazság változik, hanem a róla való gondolkodás finomodik, árnyaltabbá válik. Lehet, hogy idővel egy-egy igazságból sokkal többet meg fogunk érteni, és akkor érthetőbben, világosabban fogja az Egyház megfogalmazni a krisztusi titkokat.

A súlyos döntéseket az Egyház nagyon nehezen, lassan hozza meg. Mondjuk, hogy nemcsak az Isten, de az Egyház malmai is lassan őrölnek. Ezért van az is, hogy a szentté avatásokon nagyon alaposan megvizsgálják, hogy az illető valóban méltó-e. Nem lenne jó, ha valami bűn később előjönne, és azt mondják: „Hoppá, ez a szent csalfa volt, mert voltak ferde utacskái.”

Ugyanígy a Mária-jelenésekről is hosszú ideig nem nyilatkozik az Egyház, kivár, megnézi, hogy milyen gyümölcsöket terem...