A Szentírásból tudjuk, hogy Mária János házában élt. Az is tény, hogy Mária hamarabb halt meg, mint Szent János, aki nem írt arról, hol van Jézus anyja eltemetve. Ez a hallgatás egyben egy kijelentés is lehet.

A mennybevétel nem páratlan dolog a zsidó nép életében: a forgószél Illést tüzes szekéren Elizeus szeme láttára a mennybe ragadta. Mózes sírja eltűnt, amikor a Nebo hegyén meghalt.

A nép biztosan őrizte volna, mint ahogy még ma is nagy becsben tartják Dávid király nyughelyét, de Isten nem engedte, hogy fétissé, bálványimádássá váljék a sírja... Nem jutott eszükbe a korabeli embereknek más, mint hogy Máriával is az történt, ami Illéssel. Ezért az egyik zsinaton kijelentették azt, amit mindig is hittek, hogy a Szűzanya testestől-lelkestől a mennyországban van.

A legsúlyosabb bizonyítékok azonban nem ezek, hanem amelyeket az ember a Szűzanya által nap mint nap megtapasztal. Fennkölt hazugság eredménye lenne, hogy Mária minden nőnél jobban hat a világban?! Hol vannak ma már azok az aszszonyok, akiknek lábai előtt ezrek hódoltak: Sába királynője, Kleopátra, Mária Terézia, Marilyn Monroe, Diana hercegnő...?!Esetleg tanulunk róluk, emlékezünk néhányukra, de imáinkban nem merítünk belőlük erőt.

Egy kétezer éve halott, szegény palesztinai ács felesége hogyan tudná ma is milliók szívét, életét formálni?!

Ki jelenik meg Fatimában, Lourdes-ban...? Mondhatja valaki, hogy ő nem hiszi el, hogy ott kegyelmeket oszt Jézus a Szűzanya közbenjárására. Aki ezeket nem fogadja el, az olyan, mintha valaki azt mondaná: „Ki tudja, létezik-e Mars? Sokan beszélnek róla, de én még nem voltam ott, ezt elképzelhetetlennek tartom, ezért nincs is.” Az a jó, ha az ember utánanéz annak, amit nem ért: lehetetlen, hogy nem igaz, mikor milliók járnak oda, és olyan események történnek ott, amelyek megmagyarázhatatlanok: nemcsak testi, hanem lelki gyógyulások, emberek teljesen hátat fordítanak korábbi bűnös életüknek.