Mária szeplőtelen fogantatását, istenanyaságát hívő, valló ember számára egy új világ nyílik ki. Mikor Isten tőlem kér valamit, nem azt nézem, hogy mihez érzek magamban fizikai, lelki, anyagi erőt, hanem a Szűzanya példája nyomán, az Ő „kezébe kapaszkodva” képessé válok alázattal, mindig Istenre figyelő lélekkel teljesíteni kívánságát.

A Katolikus Egyháznak a Mária-tisztelet olyan szárnyakat adott, amelyek nélkül sok szép és szent dolog nem valósult volna meg a kétezer éves történelem alatt, és ugyanezt érzem az én életemben is: „Nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek tövisbokorról fügét, s gyalogszederről sem szüretelnek szőlőt.” [Lk 6,43-44]

Ha valaki a Mária-hitet el akarná venni tőlem, azt úgy élném meg, mintha a „szárnyaimat nyesegetnék”. Mindenképpen úgy érzem, bármennyire is nehéz ezt néhány embernek átlátni, megérteni, elfogadni, bölcs dolog az egyháztól, hogy ragaszkodik ehhez a kétezer éves tanításhoz.

A Szűzanya mennybevételének nagyon örülök, mint már többször is mondtam, nekem sokkal jobban tetszik az a mennyország, amely be van lakva, mint amely lakatlan.Bár nagyon szeretem az Istent, de nagyon jól érzem magamat az emberek társaságában is. Jó hinni nekem, hogy a mennyországban vár rám Égi Közbenjáró Édesanyám, nagy Példaképem és Segítségem, Mária testestől, lelkestől!Amikor nagyon fáradt vagyok, biza' nagyon sokszor próbálok gondolni erre a mennyországra.

A középkor embere nagyon sokszor csüggedésében, nehézségében a mennyországból merített erőt, hogy kitartson a jó úton. A mai ember azért tér le olyan könnyen a szeretet útjáról, mert nem hisz abban az országban, amelyet Isten teremt azoknak, akik szeretik őt. Számomra Mária, aki ennek az országnak az első lakója, nagyon-nagyon fontos.