Van felelős apaság és anyaság. A házastársaknak kell eldönteniük, hogy mit bírnak el, mennyit tudnak vállalni, becsületesen felnevelni.

Ehhez sokat kell beszélgetni: odafigyeléssel, a terhek megosztásával, nagylelkűséggel, ha szükséges, külső segítség igénybevételével, jobb időbeosztással lehetségessé válhat, hogy többet bírjunk el. Én hiszem, és érzem magamon is, hogy az ember sokkal, de sokkal többre képes, mint amit általában vállal. Isten nem végzett fércmunkát: nagyon jól összerakott minket, képesek vagyunk arra, hogy a terheléseket erőben, egészségben elbírjuk, hegyeket mozgassunk.

A legtöbb embert nem az a veszély fenyegeti, hogy túlterheli önmagát, inkább a takaréklángra állított emberek sokaságát látom a világban vagy olyan embereket, akik folyamatosan „pörögnek, száguldanak” ugyan, de nincsenek vagonok mögöttük, vagy a cél, amely felé robognak, értelmetlen, mulandó, megkérdőjelezhető, szánalomra méltó...