Isten egy embert sem „ír le”, nincs nála reménytelen eset, várja, hogy a bűnös ember Hozzá forduljon, a szeretet útjára térjen, és ezáltal boldog legyen.

Jézus nagycsütörtökön apostolai lábát mosva megmosta az én lábamat és midannyiunkét is, nem azért, mert megérdemeljük, hanem azért, mert azt szeretné, hogy tiszták, szépek és szentek legyünk. Arra biztat, hogy az Ő példájára mi is ezt tegyük. Adjon Isten erőt, hogy ne elítéljük egymást, hanem a magunk nagypéntekén is hűségesek legyünk a ránk bízottakhoz, és a szeretetben mossuk egymást tisztára.

Nagycsütörtökön minden osztályból a legkópébb gyereknek – akinek egész évben sokan, sokat „mosták a fejét” – megmostam a lábát. Kiültettem őket az oltár elé, és a prédikáció után letérdeltem eléjük, a ház igazgatója fogta a tálat, én pedig szépen, alázattal megmostam mindegyik zsivány lábát, közben imádkoztam, hogy tisztuljanak meg, nyíljon szélesre szívük ajtaja, és vegyék észre, hogy sokan szenvednek miattuk környezetükben. Számomra is óriási élmény volt. Nem kirúgni, nem elcsapni azokat, akik megérdemelnék, hanem alázattal leborulni eléjük és megmosni őket. Intézetünk igazgatója mellém térdelt és megtörölte a megrökönyödött gyermekek lábát.