Szankció nélkül nincs törvény. A szeretet törvénye csak akkor tud uralkodni, ha következményekkel jár: jutalmat kapunk, ha megtartjuk, büntetést, ha megszegjük.

Ha a halál után nem lenne élet, a földi élet teljesen felborulna, mert sem a jónak, sem a rossznak nem lenne következménye.

Tetteink által tovább élünk. Marx Kommunista Kiáltványa, Hitler Mein Kampfja vagy Szent Ferenc Naphimnusza akarva, akaratlanul tovább hat a szerzők halála után is.

Az intézmények, amelyeket az emberek létrehoznak, alapítójuk halála után is működnek, jót vagy rosszat hoznak. Tetteinknek kihatása van térben és időben. Teréz anya elindított egy folyamatot, a kitaszítottak, a nincstelenek felkarolását, amely ma is él – az ő példájára sokan buzdulnak, buzdulok én is. Jobbá tette a világot.

Mindazt a „gyümölcsöt”, amely az ő példájára mások által termett, a Jóisten neki is megköszöni. Amikor egy édesanya, édesapa a túlvilágon „kikönyököl a mennyei ablakba, lenéz a földre” és azt látja, hogy elhanyagolta a gyermekeit, emiatt a bűnök útján járnak, nagy fájdalmat érezhet: a pofonok, amelyeket a fiai adnak másoknak, az ő arcát is égeti. Ha viszont jó irányba indította el, akkor a pohár vizet, amit a gyerekei töltenek egy betegnek, egy rászorulónak, Isten a szülőknek is megköszöni.