A tudás, az ismeret tisztítja meg az embert. Felfogjuk a szeretet lényegét, és rádöbbenünk, hogy nem magától értetődő mindaz a szépség, harmónia, amely körülvesz minket, és hogy az Istentől kapott jósággal, szeretettel gyakran visszaéltünk.

Az Igazság fényében látjuk, hogy megbántottuk, kihasználtuk a másik embert, aki szintén Isten gyermeke, akit Isten szeret, akármilyen is, sőt odáig elmegy, hogy azt mondja, amit vele teszel, az olyan, mintha Velem tetted volna, és amit neki nem teszel meg, az olyan, mintha Nekem nem tennéd meg.

A földi létben „bedobhatom a törölközőt”, és azt mondhatom, hogy nem érdekelnek a körülöttem élők, csak magammal törődöm, visszahullok az anyagi világba.