Halálunk után viszont mindent tisztán látunk, ott Isten megismerésének örvénye magával ragad, Hozzá szeretnénk menni, de közben látjuk saját torzó voltunkat, hiányosságainkat.

Amíg sötétben vagyok, bármi mellett dönthetek, de egy bizonyos világosság után Isten fénye annyira magával ragadó, hogy nem tudunk megállni. Csak tökéletesen megtisztulva tudunk eggyé válni Istennel, aki a tökéletes szeretet – ez a tisztítótűz értelme.

Ahogy a földi élet nem egy statikus állapot, ugyanúgy a tisztítótűz sem az. Nem úgy történik, hogy meghaltam, idekerültem, végigszenvedem, közben lógatom a lábamat, semmi nem történik, hanem állandóan mélyebbre hatolok az igaz és örök szépségbe, jóságba, szeretetbe, Istent egyre intenzívebben megélem.
Bár a tisztítótűz kifejezés egy kép, amelyet nem szó szerint kell értelmezni, de kifejezi azt, hogy nagyon komoly fájdalom, ne gondoljuk, hogy csekélység.

Nem pusztít el, hanem tisztává tesz, mint az a láng, amelybe az ötvös az aranyat teszi, hogy abból minden szennyeződés kiégjen. Hihetetlen fájdalom tölti el az ott lévő embert, amikor világosan látja, hogy hol maradt le Isten szeretetéből.