„Nem az a baj, hogy iszol, hanem az, hogy nem őszintén beszélsz az ivásodról.” Sokszor elhangzik ez a mondat, különösen a kezdők felé. Nehéz a falakat lebontani.

Nem könnyű a lélek ajtaját kinyitni, ahol belül van a kulcs. Az A.A. gyűléseken teljes névtelenségben, a megszégyenülés kockázata nélkül, nagyon őszinte beszélgetések zajlanak. Ezeken a csoportok az esetek többségében zárt gyűlést jelentenek, ami azt jelenti, hogy kizárólag alkoholisták vehetnek részt rajtuk. Drámai esetekre van példa, amikor évtizedes keserűségek szakadnak fel valakiből, és bizonyos lehet abban, hogy a csoport tagjai azonosulnak vele, mert minden résztvevővel hasonló esetek történhettek meg. Minden szó a falak között marad, vagy elraktározzák emlékezetükben. Kíméletlenül őszinték az új tagokkal szemben, a kívülállók számára néha túl kemények is. Például „az ajtó, amin bejöttél, kifelé is nyílik. Nem tettél nekünk szívességet, hogy itt vagy, de nagyon örülünk neked, hogy eljöttél. Ezért gondold meg; nem nekünk van szükségünk rád, hanem neked az A.A.-ra. Talán még nem tudod szeretni önmagadat, amíg ezzel küszködsz, addig mi szeretünk téged.” Tapasztalatunk szerint senki sem kezdett el inni az őszinteségnek ilyen vagy ehhez hasonló formái miatt, az ellenkezőre ellenben van példa. Semmivel sem tesznek nagyobb kárt egy alkoholistában, mintha elkendőzik a baj igazi okát. 

Az A.A. óvatosságra inti tagjait az olyan orvosi vélemények elfogadásában, melyek szerint az alkoholista bizonyos kezelések következményeként egy napon szociális ivóvá válhat, vagyis visszanyerheti azon képességét, hogy mértékkel, alkalmanként és csak társaságban fogyasszon alkoholt.