Pontosan az teszi jelen életünket értékessé, hogy megmutatjuk a szenvedőknek, hogy mi magunk hogyan részesültünk a segítségben. Ragaszkodni kell a gondolathoz, hogy Isten kezében a sötét múlt a legnagyobb kincs, amivel az ember rendelkezik- mások életének és boldogságának a kulcsa. Segítségével elháríthatjuk mások szenvedéseit és a katasztrófát.

Milyen nagy ajándék felismerni, hogy az a sok látszólag haszontalan év, nem ment kárba. 

Kiderül, hogy a legcsúfosabb és legmegalázóbb élmények a leghatékonyabb eszközök ahhoz, hogy segítsünk másoknak a felépülésben. Ismerve a szégyen és az elkeseredettség mélységeit, szeretettel, együttérzéssel nyújthatom ki a kezem, tudva azt, hogy Isten kegyelméből én is részesülhetek.

Mélyen érintenek a fenti mondatok, igen mindaz, amit megtapasztaltam személyesen saját életem részei, megpróbáltatásai. Mivel átéltem, megélve a mélységeket, van viszonyítási pontom milyen volt akkor, és milyen most a jelenben. Újra átérezhetem itt és most a Kegyelem munkáját, örömét és boldogságát.