A világvégén lesz Krisztus második eljövetele is. Az Egyház várja, hogy Urunk, Jézus újra eljöjjön, és láthatóan mindig velünk legyen.

Adventben különösen sokat gondolunk erre, énekeljük, hogy „adveniat”, „Jöjj el, Üdvözítő!” Erre vágyunk. Hisszük, hogy eljön az idő, mikor Krisztus lesz minden mindenben. Amikor nemcsak Szent Pál mondhatja el alázattal, hogy: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” [Gal 2,20], hanem amikor minden ember, minden, ami él, ezt mondhatja.

Ekkor lesz az utolsó ítélet, amikor szeretetünk és tetteink alapján meg leszünk méretve, és ez mindenki számára nyilvánvaló lesz. Porhüvelyünk feltámad. Jézus a mennybemenetelkor nem egy színdarabot játszott el előttünk, egy mennyei show-t, hanem az ő fizikai teste, a sebhelyei, a haja, a keze, a szeme, a könnycseppjei valóban megdicsőültek. Az Egyház hirdeti, hogy a Szűzanya is testestől, lelkestől felvétetett a Mennyek országába. Hozzájuk hasonlóan a mi atomjaink, sejtjeink, csontjaink is megdicsőülnek.

• Előző
• Tovább