Eggyé teszi magát az emberrel, kivétel nélkül mindannyiunkkal együtt szenved: az elhagyott, éhező gyermekkel, a testi és lelki erőszak áldozataival és minden beteggel – erre mi, emberek, nem vagyunk képesek.

A fájdalom nem cseppenként kiadagolható, lemérhető valami. A külvilág számára láthatatlan szenvedés, a félelem, a reménytelenség sokszor a mélybe taszíthat egy embert. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a mi szenvedésünk nincs arányban azzal a jóval, örömmel, amelyet a földi küszködésünkért a Jóisten ad.

Amikor azt mondjuk, hogy itt a Földön egyik embernek könnyebb, a másiknak nehezebb az élete, tudnunk kell, hogy Isten igazságos, ki fog végül minden egyenlítődni. Az igazságos Isten végül egyensúlyba hozza az emberek életét.