Isten minden teremtett lényt – közösséget, népet, az egész emberiséget – meghív a végtelen felé.

Azt szeretné, hogy az Egyházban egy akol legyen és egy pásztor. Isten akarata szerinti dolog, hogy egymásra figyelve, egymás kezét fogva, váll váll mellett haladjunk, hogy Isten országát közösen felépítsük. Az egymástól való elfordulás, az elszigetelődés, az egymással való szembefordulás a gonosz lélek műve.

Krisztus egyetlen Egyházat alapít: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” [Jn 14,11] Ez parancs. Nem mondhatja senki, hogy ő jól elvan egyedül, mindenki törődjön a maga dolgával. Ez bűn. A közösségtől való elfordulás, az elzárkózás, az Egyháztól való elszakadás, hogy „külön terítek magamnak asztalt” – bűn

Jézus tudatosan arra kér, hogy fogadjuk el egymást, bízzunk egymásban, merjünk egy asztalhoz ülni akkor is, ha nem értünk mindenben egyet, ha látjuk egymás gyengéit, hibáit, hiszen csak akkor tudjuk a fogyatékosságokat legyőzni, ha a közösségben kitartunk a szeretetben.