„Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” [Mk 6,3] – kérdezték a názáretiek, mikor Jézus felnőttként vidékükön tanított.

A testvér szó nem jelentett akkor sem, ahogyan most sem, kizárólag édestestvért, a távolabbi rokonságból vagy egy közösségből származó embertársakat is így nevezték.
Amikor az Úr angyala álmában megparancsolta Józsefnek, hogy ne bocsássa el Máriát, mert a gyermek a Szentlélektől van, akkor ő „Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta” [Mt 1,25]. Ezek a félreértések a Szentírás nyelvének sajátos használatából fakadnak. Ha e szavak más helyeken való használatát egyszerre megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy nem zárják ki ugyan a több testvér lehetőségét, de nem is következik belőlük. A gyermeket akkor is elsőszülöttnek hívták, ha még nem volt testvére, mert különleges jelentősége volt: az Úrhoz tartozott, és meg kellett váltani.

A „míg” szó görög megfelelője az „eosz”. Ezt használja a Szentírás többek közt e helyen: „Így szólt az Úr az én Uramhoz: „Ülj az én jobbomra, míg (eósz) ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem!”” [Lk 20,42-43] Talán eltaszítja Jézust az Atya a jobbjáról, miután ellenségei megsemmisülnek? Utána a baljára kerül? Az, hogy utána megismerte-e (vagyis házaséletet élt-e József Máriával), ebből nem következik. Ezeket tehát nem tartom bizonyítéknak.

Az őskeresztény korban és az előtt a szüzesség nem jelentett értéket a házasoknál, sőt a termékeny anya volt az eszménykép, aki minél több gyermeket szült. A meddő asszonyokat lenézték és megvetették, magtalanságukat az ő vétküknek tudták be. A Szentírás sok ilyen történetet mesél el, például Hanna történetét, akit a többi asszony szidalmaz, kiközösítik.

Sírva könyörgött az Úrhoz, fogadalmat tett, csak hogy adjon neki gyermeket – így született Sámuel.

Egy olyan körből nőtt ki a Szűzanya szüzességének tisztelete, ahol nem tartották értéknek, sőt inkább megvetették azt. Ha megnézzük a korai Mária-ábrázolásokat, soha, még később – a reformáció korában – sem ábrázolták a Szűzanyát többgyermekes anyaként.