Barangolás Szülőföldünkön 1. rész

b_300_300_16777215_00_images_stories_Csaba_levelek_Vegyes_piskiemlekmunel.jpg1849  emlékműből ennyi maradt meg. Az eredetit 1920 után lerombolták. A szanaszét heverő köveket a kommunizmus bukása után a helyi közösség a plébánossal, Tóth János atyával össze gyűjtötte, és a plébánia udvarán a felső részét felállította. .. a többi kőnek egy része szintén megvan a helybeli rom. kat plébánia udvarán... 

Szándék, ha lenne össze lenne rakni, lehet újítani az emlékművet!?
A gyerekekkel Szent István búcsú után  felkerestük az emlékhelyet és imádkoztunk a forradalom alatt elesett hősökért, a közös tervekért, azért, hogy a fogadó megvásárlásával emléket állítsunk a csatában elesett katonáknak!
Szeretettel, 
Csaba t. 
A csata 1849 február 9-én volt, Petőfi Sándor az alábbi verset február 10-én irta!
NÉGY NAP DÖRGÖTT AZ ÁGYU... 
Négy nap dörgött az ágyu 
Vizakna s Déva közt, 
Ott minden talpalatnyi 
Földet vér öntözött. 
 
Fehér volt a világ, szép 
Fehér hó este be, 
Ugy omlott a piros vér 
A fehér hóra le. 
 
Négy hosszu nap csatáztunk 
Rettentő vad csatát, 
Minőt a messzelátó 
Nap csak nagynéha lát. 
 
Mindent megtettünk, amit 
Kivánt a becsület... 
Tízannyi volt az ellen, 
Győznünk nem lehetett. 
 
Szerencse és az isten 
Tőlünk elpártola, 
Egy pártfogó maradt csak 
Velünk: ez Bem vala. 
 
Oh Bem, vitéz vezérem, 
Dicső tábornokom! 
Lelked nagyságát könnyes 
Szemekkel bámulom. 
 
Nincsen szóm elbeszélni 
Nagy hősiségedet, 
Csak néma áhitattal 
Szemléllek tégedet, 
 
S ha volna ember, kit mint 
Istent imádanék, 
Meghajlanék előtted 
Térdem, meghajlanék. 
 
S nekem jutott a vészes 
Dicsőség, hogy veled 
Járjam be, oh vezérem, 
A csatatéreket. 
 
Te melletted lovaglék 
A harc veszélyiben, 
Ahol az élet pusztul 
És a halál terem. 
 
Sokan elhagytanak, te 
Rendíthetetlen agg, 
De úgy-e téged, úgy-e 
Én el nem hagytalak? 
 
S lépésid mind halálig 
Követni is fogom, 
Oh Bem, vitéz vezérem, 
Dicső tábornokom! 
 
Debrecen, 1849. február 10.