A Tavaly egy felejthetetlen lelki zarándokúton vettem részt az Exodus 90 lelkiségi mozgalom szervezésében! Hosszan olvastuk és elmélkedtük közösen a Jelenések könyvét. Sokak kérésére, ezeket az elmélkedéseket a szegedi "Lazi kiadó" szerkesztésében nyomda alá rendeztük, és amint a csatolt képen látható, könyv formájában megjelent. 

Már rendelhető Dalma Berekméri: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A könyvből egy fejezet, mely adventi program is lehet:

Egy ismerősöm azt mondta, hogy a Jelenések könyve tömény horror, és hogy ezt a könyvet az Egyház el kellene zárja az emberek elől. Szerinte ez a könyv a maga trombitáival és gyilkos lovasaival csak ijesztgetés és traumatizálja az embereket!

Isten világosan azt kéri, hogy a Jelenések könyvét, de a többi szentírási könyvet se pecsételjük le, ne zárjuk el az emberek elől. Ez azt jelenti, hogy a benne lévő tanítást egyfelől ne heréljük ki elbagatellizálva a benne lévő üzenetet, mely valóban sokszor ijesztő. Másfelől ne zárjuk mindenféle tudományos történelmi magyarázkodásba, ami csak, fárasztja, untatja az olvasót! A Szentírásban Isten szól az Ő gyermekeihez! A Jelenések könyve is Isten kinyilatkoztatott Igéje, ezért olvassuk bátran a lelkünk üdvösségére.

Az "idő kevés", és itt ne történelmi időkre gondoljunk csupán, mert ez a könyv nem csak a kétezer évvel ezelőtt élt embereknek szól, hanem nekem is, a XXI század emberének, ezért gondoljak magamra, és főleg az örök életemre. Ez a könyv nekem szól, értem íródott, ha csak egyedül én lennék a világban, Krisztus akkor is vállalta volna egyedül értem a kereszthalált!

Üljek le a templom csendjébe és gondolkozzak el, hogy az életem mennyire tesz boldoggá, vegyem számba azokat a terheket, málhákat, szokásos bűnöket, hazugságokat amelyeket nap mind nap cipelek. Nézzek magamba, mit sikerült lefaragni, elengedni, a bűnbánatban, a bárány vérében magamról lemosni? Arra születtem, hogy kibontsam szárnyamat és a magasba emelkedjek, Istent dicsőítsem a szeretetből fakadó gyönyörű életemmel. A bűnök, a büszkeség, a kapzsiság, a harag, az irigység, a torkosság, a paráznaság, a restség, életemet mocsárban való vánszorgássá teheti!

Ez a negyvenöt nap nem egy izgalmas, intellektuális séta akar lenni egy kétezer éves érdekes könyv apropóján, hanem találkozás a bennünket végtelenül szerető, de a tű fokán túl váró élő Istennel. Igen, nem csak a gazdag ifjút, hanem mindannyiunkat Krisztus a tű fokán túl vár! Az Istennel egyesülni akaró léleknek meg kell szabadulnia a test rendetlen kívánságaitól. Ezért ételben, italban, testi vágyakban, az önként vállalt böjtben keressük az Isten előtt kedves életformát. A csapongó szem által látott, és megkívánt evilági értékekkel kapcsolatos viszonyunkat is rendezni kell! A kapzsiságunk tárgyait amúgy is a rozsda szétrágja, a moly felemészti, az örökkévalóságba belőlük semmit nem vihetünk magunkkal. De talán a legtöbb munkát az "énünk" adja, amelyet megfertőzhet a büszkeség, a kevélység, és ezekből születő rendetlen indulatok, a harag, a gyűlölet és a gyilkos háború. Van amit lefaragjunk magunkról, ha valóban találkozni akarunk a bennünket a mennyei lakomán váró Megváltónkkal.

Szeretettel, 

Csaba t.