„Nekem minden gyerek olyan, mint egy csoda. Ha megtudnánk, hogy valamelyik poros pincéből előkerült egy eredeti Rembrandt-festmény, akkor az ország legjobb művészettörténészei, restaurátorai összeszaladnának, hogy megcsodálják, és bármennyire piszkos, szakadt a kép, megpróbálnák restaurálni, térden állva, fehér kesztyűben milliméterről milliméterre megpucolnák, és megtennének mindent, hogy előjöjjön az eredeti ragyogás, a színek, a formák szép csodája. Miért? Mert egy nagy művész, egy zseni alkotta. Hiszem, hogy a világ legnagyobb művésze, a jó Isten teremtette az embert, még az elhagyott utcagyermeket is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sajnos sokan csendben fontolgatják, vagy hangosan fenyegetőznek az öngyilkossággal! Föléjük tornyosuló vélt, vagy valós nehézségeiket úgy érzik nem tudják megoldani, elkeserednek és magukat, másokat okolva gondjaikért, bajaikért a halálba akarnak menekülni! Imádkozzunk ezen a napon, hogy a bajba sodródott emberek alázattal merjék újratervezni az életüket, és ha tehetjük, óvatosan legyünk segítségükre a talpra állásba!