1226 áprilisában Sienában Ferenc olyan beteg lett, hogy testvérei kérték, fogalmazza meg utolsó akaratát. Ezt a művet a Perugiai Legenda, majd pedig a Speculum Perfectionis életrajzok őrizték meg az utókor számára, s most mint Ferenc diktált művét soroljuk eredeti írásai közé.
18,30 SZÍNDARAB, SZENT FERENC ÉLETE
19.00 ÓRÁTÓL LESZ A SZENTMISE!!
Írd, hogy megáldom összes testvéreimet, a szerzetben élőket és az ezután következőket, egészen a világ végéig. Mivel azonban gyöngeségem és fájdalmaim miatt nem tudok beszélni, csak röviden, ebben a három mondatban adom tudtára akaratomat minden testvéremnek. Nevezetesen, hogy áldásom és végrendeletem emlékezetének jeléül
1. mindig szeressék egymást; azután
2. mindig szeressék és őrizzék meg úrnőnket, a szent szegénységet; és végül
3. mindig legyenek hűségesek az Anyaszentegyház elöljárói és minden klerikusa iránt, és legyenek az ő alattvalóik.
1181 vége (1182) - Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő, Assisi leggazdagabb embere, anyja Pika, egy finom lelkű, művészetkedvelő, francia származású asszony volt. Édesanyja Jánosnak keresztelte, majd mikor apja hazatért, inkább a Ferenc nevet adta neki. Hiszen a Jánossal ellentétben, a Ferenc név a gazdagság, kényelem, társasági ember, nemes udvari magatartás tulajdonságait foglalta össze. Bernardone nem törődött azzal, hogy Ferenc iskolába járjon, ezért a fiú tékozlóan bánt a pénzzel, vakmerően adakozó volt.
1198-1204 - Megválasztották vezető táncosnak, ami azt jelentette, hogy hatalmas lakomákról, fantáziadús programokról gondoskodott a város fiataljai számára. Ennek költségeit általában magára vállalta, más emberek helyett. A világfi Ferencet egy betegség döbbentette rá, hogy mennyire léha életet élt. Perugiában fogságban volt - az assisiek ugyanis háborút viseltek Perugia ellen -, amikor „magasabb rendű dolgokról” kezdett gondolkodni: lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta.
Az Aquila felé vezető úton fordulat áll be az életébe. „Mond csak Ferenc - kérdezi álmában egy hang -, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga? Az Úr - felelte Ferenc. Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért?” - Ferenc szemében ekkor a világról lehull a lepel: minden ember csak szolga, nincsenek urak. Csak egyvalaki úr, és ő minden teremtmény felett áll. Csak ő tarthat igényt szolgálataira. – Mi az akaratod Uram? - kérdezte Ferenc. Térj vissza a földre, ahol születtél, és ott megmondják neked, mit kell tenned.
Hazatér: a több ima és a templomok csendjében végzett elmélkedés segítségével igyekszik megismerni Isten akaratát, életére vonatkozóan.
A leprással való találkozás döntő hatással van élete további alakulására: „… míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása… az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük,az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére”. (Végr.)
1205 - A San Damianoi romos kápolnában imádkozás közben megszólal a kereszt: „Ferenc menj és építsd újjá egyházamat…”
Azonnal hozzálát a romos kápolnák kijavításához. Assisi környékén felújít három romos kápolnát: a San Damianoit, a Szent Pétert és a Porciunkulát, ami fölé később felépítik az Angyalos Boldogasszony bazilikát.
1208 - Igazi fordulat 27 éves korában következik be, ,amikor a szentmisében, az evangéliumi szakasz arról szól, hogy Jézus a tanítványokat kettesével küldi szét hirdetni az evangéliumot, és azt mondja nekik:
„Menjetek és hirdessétek: közel van a Mennyek országa. Gyógyítsatok meg a betegeket, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki…”(Mt 10,7-20).
A fiatal Ferenc az élet értelme után kutatva az Evangéliumba ütközik. Felszabadultan fellélegzik, mert az évszázadok távolából rátalál arra, aki „kezdetben volt”, az Élet Szavára, a Názáreti Jézusra. Életvitelét látva mások is csatlakoznak hozzá, szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsokat megtartva.
1209 - Amikor regulát kell írnia társai számára, mert egyre többen követik őt, és ezért Róma jóváhagyása kívánatossá vált, akkor azt így kezdi: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát…”S egyszerűen összefűzött néhány evangéliumi idézetet saját figyelmeztetéseivel. Ez maradt Rendünk alapszabálya mind a mai napig.
1212 - Klára elhagyja a szülői házat, és Ferenc „felfogadja őt az engedelmességre”, azaz szerzetesi életet kezd Ferenc eszménye alapján 1212 Virágvasárnapján.. Klára utódai a Klarissza nővérek különböző ágai: a „Szegény Úrnők”.
1219 - Ferenc elmegy a Szentföldre és találkozik Melek-el-Kamel szultánnal. Fegyver nélkül hirdeti az evangéliumot..
1223 - Karácsonyán Greccioban felidézi Jézus születését (az első élő betlehemes).
1224 - Ferenc 1224 szept. 14-én La Verna hegyén hosszas imádság és böjt után megkapja Krisztus kínszenvedésének sebhelyeit, stigmáit.
1225 - Ferenc félig vakon, tizenkétféle betegségtől szenvedve megírja a „Teremtmények énekét” (Naphimnuszt).
1226 - májusában megírja a Végrendeletét, s halála közeledtét érezve visszatér a Porciunkulába.
1226 - Október 3-án halt meg
4-én temették el a Szent György templomba.
Alig két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Földi maradványait 1230-ban viszik át és temetik el a tiszteletére épített Szent Ferenc bazilikába.
