"Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, - mondja Jézus a mai evangéliumban - hanem a bűnösöket.”

Mk 2,13-17  

 

Jártamban, keltemben azt láttam, hogy sok, sok terhet hordoz a mai ember a lelkében!! Félelmeket, haragot, és sok, sok bűnt!! Az évek alatt összegyűlt kisebb, nagyobb - akarva, akaratlanul - elkövetett, elszenvedett botlás, vétek  beszennyez! Ezek a "méreg anyagok" ott vannak az életünkben, lehúznak, fojtogatnak, mindennapjainkat keserítik!! Sajnos attól, hogy nem nézünk szembe velük, vagy ha a szőnyeg alá söpörjük, attól még megtörténtek, ott vannak!! A mai ember a bűnt szétkenve, maszatolja, sajnos megfeledkezett a bűnbánat, a kiengesztelődés, az újrakezdés testet, lelket gyógyító lehetőségeiről! Akarva, akaratlanul egy olyan világban csöppentünk, amelyben naivan úgy gondolkodunk, mint a gyerekek a mesében!! Csak a mesékben és a nyugati filmekben vannak tündérek és sárkányok, vegytiszta jó és rossz emberek, itt a földön járva mindenki erodálódik, bepiszkolódik! Csak a nagy szenteknek sikerült, - talán -  tisztán hosszan menni az élet sokszor nagyon mély sikátorain, de ennek ellenére ők is folyamatosan megfürdették lelküket a bűnbánat, a kiengesztelődés fürdőjében!!

Jézus azt akarja, hogy tisztán, szépen, szabadon, Isten gyermeki méltóságunkban éljük életünket! Ő a tévedő, vétkező tanítványainak, akárcsak a tékozló fiú apja az ő megtérő fiának szeretettel megbocsájt, örömünnepet ülve kiengesztelődik! Nagypéntek után Péternek, s a többieknek nem hánytorgatja fel a kicsinyhitüségüket, a bűnöket, hanem a galileai tenger partján halat süt és kiengesztelődik, bizalommal, a közösséget újratervezve megy tovább! 

„Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?  És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,  hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.  Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.” Lk 15.4

Van Szószólónk a mennyben, ne hurcoljuk magunkkal bűneinket, vétkeinket, ismerjük be kicsinységünket, gyarló gyengeségünket és egymással, de Teremtő Istenünkkel is engesztelődjünk ki! A bűnbánat, a bocsánat kérés, gyengeségünk őszinte beismerése, felszabadít, erőt ad, újjá szül nem csak bennünket, hanem kapcsolatainkat, a világgal, családunkkal, embertársainkkal való viszonyunkat is! 

Merjünk, alázattal bűnbánatot tartani, egészen biztos, hogy Jézus nekem is azt fogja mondani, mind amit a leprásnak mondott: „Akarom! Tisztulj meg!” Mk.1,40

14.00 Történelmi Tanösvény Hóvári János professzorral

18.00 Szentmise Gyergyószárhegyi kápolnánkban

20.00 Rózsafüzér - Házszentelés Gyergyószárhegyen.

21.00 Esti beszélgetés az "indulatokról"!

Tisztelt Csaba testvér! Köszönöm a kérdezés lehetőségét. "Érzelmek, őszinte ragaszkodás, szeretet nélkül nem lehet, nem is érdemes élni" - Csaba testvér egyik posztja alatt olvashattuk ma ezt a szép gondolatot, miközben ő magasba tartja egyik gyermekét. A gyermekben gyönyörködve a következő kérdéssorozat indult el bennem: Istennek "finom" érzelmeket (szeretet, megbocsátás) is lehet tulajdonítani, meg "sötéteket" is (harag, bosszúállás). Hogyan jelennek meg a finom és sötét érzelmek Jézus Krisztus működése során? Mi a különbség a Jézusra és a prófétákra jellemző eleven érzelmek és a túlzottan érzelmi emberek (lehetnek ők a hétköznapi keresztények ebben a kontextusban)- érzelmei között? Miben különböznek a szentek mély, erőteljes és istenfélő érzelmei a hétköznapi keresztények néha üresen kongó érzelmeitől? Isten áldása legyen életén és további munkásságán.Tisztelettel és köszönettel. 

Kinga

A bűnbánat fürdőjében tisztulást keresve, 

Csaba t.

2021 január 16.

u.i. Szeretettel megosztom a katolikus egyház tanítását a bűnbánat szentségéről! 

A szentgyónás menete

Belépve a gyóntatószékbe vagy gyóntatóhelyiségbe köszönünk:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Letérdelünk (vagy leülünk) és keresztvetéssel kezdjük:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Bevezető imádság:

Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám, hogy utolsó gyónásom óta, ami …… (hete / hónapja) volt, ezeket a bűnöket követtem el

Áldozni szoktam: ……

Ezeket a bűnöket követtem el:……

Akinek segítség az, hogy a készület során egy papírra is felírja a bűneit, az szégyenkezés nélkül használhatja azt a gyónás közben is.

A súlyos bűnöknél fontos az esetleges súlyosbító vagy enyhítő körülmények megemlítése is; valamint a számuk, gyakoriságuk megemlítése is (pl. havonta, vagy hetente többször).

Végül ezt mondjuk: Más bűnömre nem emlékszem.

Meghallgatjuk a lelkiatya szavait, válaszolunk esetleges kérdéseire, végül elfogadjuk az elégtételt.

Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak!

Ezután újra megbánjuk bűneinket, és elmondjuk a bánatimát:

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm.

Keresztvetéssel fogadjuk a gyóntató feloldozását, s felelünk: Amen.

A pap szavaira: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk! (Ezen párbeszéd elmaradhat.)

Válasz: Mert örökké szeret minket.

Pap: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!

Válasz: Istennek legyen hála!

Ezután felállunk, köszönünk és távozunk.