Andreát, a művésznőt én hívtam meg egy fegyházban tartott szentmisére évekkel ezelőtt! Istennek hála, hogy folytatja ezt az értékes munkát. 

Szeretettel, 

Csaba t.

"Vannak pillanatok, amelyek kilógnak az időből...” – hangzott el ma a Szegedi Fegyház és Börtön színpadán. És vannak olyanok is, amelyek nem múlnak el nyomtalanul, velünk maradnak, tovább munkálnak bennünk, és olykor egy élet irányát is képesek megváltoztatni.

Öt év közös munkáját koronázta meg a mai záróelőadás, amelyen idén kilenc büntetés-végrehajtási intézet vett részt.

"A Lélek gyümölcsei" köré épülő művészeti reintegrációs programunk talán minden eddiginél szebben igazolta, miért álmodtuk meg és hívtuk életre annak idején. 

Megrendítő alakítások, mély emberi vallomások és kivételes művészi teljesítmények születtek. 

"A tükör megrepedt", és a színpadon megelevenedő sorsok, a kimondott igazságok nemcsak a fogvatartottak életébe engedtek bepillantást, hanem sokszor saját érzéseinkkel is szembesítettek bennünket.

Akik ma, és az elmúlt hetekben színpadra álltak, súlyos bűnöket követtek el, amelyekért viselik a büntetésüket. Tetteik súlyát azonban nem kisebbíti, ha meglátjuk a bűnök mögött az emberi sorsokat és a változás lehetőségét is, mert hiszem, hogy tüskékkel nem lehet ölelni, és bizalom nélkül nem lehet hidat építeni.

Hálás vagyok, hogy zongoraművészként csodálatos színpadokon léphettem fel, de a börtönök falai között olyasmit is megtanultam, hogy a magasságokat a mélységek ismerete teszi igazán értékessé, és hogy olykor éppen ott kapunk a legtöbbet, ahová adni érkeztünk.

Egy alkalommal az egyik fogvatartott azt mondta nekem: „Művésznő, nekünk olyan sokat jelent, és nem tudjuk eléggé megköszönni, hogy a munkái említésekor minket is mindig felvállal.” Megérintettek az alázattal teli szavak, mert számomra a próbák és a bemutatók soha nem pusztán annyit jelentettek, hogy felvállalom, hanem őszintén büszke vagyok mindarra, amit együtt létrehoztunk.

Szívből köszönöm a reintegrációs tiszteknek, a lelkészeknek, az intézetparancsnokoknak és a büntetés-végrehajtás valamennyi közreműködő munkatársának az öt éven át tartó, példaértékű összefogást és támogatást! Különleges megtiszteltetés számomra, hogy ennek a világviszonylatban is egyedülálló kezdeményezésnek a mentora és arca lehetek, művészi pályám egyik legértékesebb, legemberibb szolgálatának tartom ezt a katartikus élményekkel teli, léleképítő missziót.

Ma ugyan lezárult egy fontos fejezet, de bízunk a folytatásban, hiszen ami a börtönök falai között megszületett, messze túlmutat egy-egy előadás keretein. Mert a művészet ott is képes utat mutatni és kapukat nyitni az emberi lélekhez, ahol a múlt már oly sok ajtót bezárt...és bár a megtörténteket nem írhatjuk át, de esélyt adhatunk arra, hogy egy ember életének következő fejezete már másként íródjon tovább.

Varnagy Andrea