„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Böjte Csaba már sokadik éve Szárhegy közelébe, a Tatárdombhoz hívja a fiatalokat és gyermekes családokat, hogy közös imával merítsenek erőt a kezdődő tanévhez. Idén erre vasárnap, szeptember 19-én kerül sor, és tartalmas programokkal várták a közönséget.
"A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje.”
Szeptember 17-én ünnepel a ferences nagycsalád
"Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal."
„Íme, a te anyád!” 
"Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ."
"Jézus, elcsodálkozott ... és így szólt: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet.... "
"aki hozzám jön, hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott, és az alapot sziklára rakta. Jött az árvíz, rázúdult a házra, de nem tudta azt összedönteni, mert jó alapra épült. 
"Vedd ki a magad szeméből a gerendát!”