„Olyan jó azt mondani, hogyha fáj is: »Nézd, Uram, itt vagyok, a kezedbe helyezem életemet, nevelj és formálj. Te tudod, hogy mire van szükségem. Dicsőséges szép napokra vagy talán egy kudarcra, betegségre? Legyen áldott a Te szent neved, én bármit elfogadok a kezedből. Ha akarod, dicsőítsd meg gyógyulásommal a Te szent nevedet, de ha úgy látod jónak, mint az aranyat a tűzben, tisztíts meg engem is a kudarcok, a szenvedés, a betegség kohójában.« Hatalmas szabadságot, békét ad, ha valaki tudatosan, nagy-nagy alázattal Isten jóságos, de határozott kezébe meri tenni magát.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
"Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza."
„Velünk az Isten.” 
"Jézus az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett:"
"Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt."
"...nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek."
"Jézus... tanította a népet!"
"Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába." 
"Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt."
"Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett."