„…tudniuk kellene, hogy az anyagi javak legjobban gyerekbőrben maradnak meg, persze csak akkor, ha tisztességgel, nem elhanyagolva, de nem is elkényeztetve neveljük fel a gyermeket. A bankba tett vagyonkánkat a gazdasági válság rozsdája szétrághatja, az infláció molya megeheti, de a szeretettel felnevelt gyermekeink idős korunkban mellénk tudnak állni, életet, reményt jelenthetnek számunkra, számíthatunk rájuk. A nyugdíjpénztárba betett pénzecskénkben hiába bízunk, a vagyonkánkért gondozó „kedves nővér” soha nem fogja könnyes szemmel, gyermeki ragaszkodással megcsókolni lehanyatló kezünket, és nem fog virágot öntözni, gyertyát gyújtani a sírunkon. És csak gyermekeink fognak számunkra unokát szülni, akikre majd vigyázó szeretettel nézhetünk le a mennyek országából.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
Sok vita van ma a szerelem, a párválasztás, a családalapítás hogyanja, mikéntje, értelme körül! Mi nem szeretnénk senkivel vitázni, egyszerűen szeretnénk a hagyományos, az évezredek alatt kiforrt, az Egyház által jegyesoktatásokon nap mind nap tanított, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia által is bejárt, szerelmükkel, boldog házasságukkal hitelesített utat felmutatni! Ennek családi boldogságra vezető útnak Székelyhídon kilenc állomását formáltuk meg: Önismeret, zsákutcák, ismerkedés, döntés, udvarlás, jegyesség, lánykérés, házasság, nászút!